Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2006 (Szeged, 2007)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - F. Lajkó Orsolya: Egy 17. századi kerámiaegyüttes Hódmezővásárhelyről

A régészeti feltárások - a templom felújítási munkálataihoz kötötten 1989 augusztusában, B. Nagy Katalin, régész vezetésével indultak meg. Az első ásatási periódusban - 1989-1990 között - a templom szűkebb környezete és az erődfal került kutatására. Összesen öt kutatóárkot (1-5.) és öt szelvényt (I-V.) nyitottak (2. kép). A kutatómunka eredményeként sikerült tisztázni a templomtorony, a hajótest és az erődfal egymáshoz viszonyított építészettörténeti helyzetét, megfogni a 18. századi járószintet, valamint a hajó és a torony egységes, azonos mélységű alapozását. Az 1713-1723. között épült templom északi oldalán - III. és IV. szelvényben, valamint a 4. kutatóárokban - négy temetkezés látott napvilágot, míg a déli oldalon és a templom kerítése közötti területen további sírok kerültek feltárására. Az ásató feltételezése szerint, közvetlenül az északi fal tövében nyugvó személyek a templom három nagynevű lelkipásztorával, Szőnyi Benjáminnal, Füredi Mihállyal és Füredi Sándorral azonosíthatóak. A második ásatási periódusban - 1991-ben - a feltárások a templombelső nyugati negyedére terjedtek ki. A régészeti munkálatokat ekkor Pávai Éva irányította. Összesen hat szelvényt (I-IV.) nyitottak, két sírt és öt gödröt tártak fel (3. kép). A belső feltárások néhány újabb adalékot szolgáltattak a templom építésével kapcsolatban is. A II. szelvény mélyítésekor került elő egy megsüllyedt, halszál ka-formára rakott, 18. századi téglákból álló összefüggő járófelület. Az alatta kibontott nagyméretű 2. számú gödör elégtelen, laza - valószínűleg rövid idejű - betöltődése miatt, a föléje rakott elsődleges téglafelület az idők folyamán megsüllyedt. Érdekes jelenségnek mondható, hogy a létrejött szintkülönbséget nem a téglák alá rakott tömörítéssel korrigálták, hanem erre az elsődleges téglafelületre raktak rá egy újabb téglasort. A 2-3. számú gödrökben két oszlopalapozás nyomait is megfigyelték. A kiásott alapozási árokba kőtömbbel lezárt, többszörösen egymásra rakott téglasor került elő. A nagy méretű kőtömb előre kifúrt vájataiba, öntött vasoszlopok lábazatát csavarozták be. A feltárások során napvilágra került tárgyi emlékek zömét - az állatcsontok mellett - a kerámiatöredékek képezik, míg a fémtárgyak és egyéb leletek aránya ezekhez képest jóval kisebb. A területről előkerült legkorábbi leletek objektumhoz nem köthető bronzkori edénytöredékek, melyek jó korjelzői az egykori megtelepedésnek. A leletegyüttes, jelentősebb mennyiségben tartalmaz még szarmata kori kerámialeleteket, azonban az ásatási anyag döntő többségét a templom építését közvetlenül megelőző időszak cmlékanyaga teszi ki.

9 9 A szarmata kor és a késő középkor - kora újkor közötti időszakból nem kerültek elő leletek, amit az ásató a vízjárás ingadozásával magyaráz. A Hód-tó közelsége okán ugyanis feltehető, hogy a terület az Árpád-korban az év jelentős részében víz alatt állhatott és csak valamikor a