Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2006 (Szeged, 2007)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Szűcs Judit: „Rafia meg éles kés...” Oltás és szemzés Csongrádon

kifér körtefát. Ezt vitték be a városi házba. Az oltás helye nem látszik, mert a talajt 40 centiméterrel feltöltötték, és ezzel a föld alá került. Az évtizedekkel ezelőtt nemesített, gondozott fa folyamatosan bőven terem, gyümölcsét viszik a piacra eladni (20-21. képek). Adatközlőim földműves, gazdálkodó családtagtól, szomszédtól, aranykalászos gazdatanfolyamon, kertésztől tanulták meg a magról kelt suha, fiatal fácska nemesítését. A gyermekkorban megszerzett ismeret évtizedek múlva is előkerült az emlékezetből, ahogy Szepesiné Szántai Erzsébet és Illés János példája mutatja. A szakirodalom megállapításait általában igazolják a csongrádi példák, a vízparti tájon a vadalanyba oltás népi, apáról fiúra szálló tudása napjainkban is él, esetenként cáfolják, például nemcsak a szilva és a dió terem jó, nemes gyümölcsöt magról kelve, hanem a meggy és az őszibarack is lehet ilyen. FŐBB IRODALOM ANDRÁSFALVY Bertalan 1973 A Sárköz ősi ártéri gazdálkodása. Vízügyi Történeti Füzetek 6. BELLON Tibor 2003 A Tisza néprajza. Ártéri gazdálkodás a tiszai Alföldön. Budapest. SURÁNYI Dezső 2000 Gyümölcsfák a Tisza menti homokon. Jászkunság 46. 248-254. SZŰCS Judit 2005 A méhészet Csongrádon. In: Barna Gábor (szerk.): „... szolgálatra ítéltél..." Bálint Sándor emlékkönyv. Szeged, 134-145. 2007 Az ártéri gazdálkodás Csongrád határában néprajzos szemmel. Megjelenőben a Múzeumi Füzetek - Csongrád 2006-2007-es számában.