Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2006 (Szeged, 2007)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Szűcs Judit: „Rafia meg éles kés...” Oltás és szemzés Csongrádon

mellől, a téeszek megszűnése után egy elvadult gyümölcsösből hozta. A kapuhoz közeli fát „analspil" nevű fajtával oltotta be. (Ennek az első szemző ágát évtizedekkel ezelőtt Bugyi doktor, Bugyi István kórházalapító igazgató, neves sebész hozta Olaszországból. A kertésze vitt belőle a Tiszaszigetbe.) A hátsó fa ringlóval lett beoltva. Közelebbi fajtáját nem tudja. Ezek a fák 6-7 évesek. (7-8. kép) A hátsó kertben fotózott barackfák magról kelt szilva suhába oltott kajszibarack fák, 4-5 évesek. (10. kép) Takács József 80 éven túl már csak a ház körüli kis területen foglalkozik a bemutatott néhány gyümölcsfával. Pintér János (sz. 1932.) apja tanyáján a Nagyrétben 350 négyszögöles szőlőt és gyümölcsöst alakított ki és gondozott. Cseresznye (germecdorfi, hólyagszemü és zsabola), meggy (nagymeggy és apró meggy), kajszi- és sárgabarack, őszibarack (parasztbarack volt a többsége), alma (nyári piros alma a legkorábbi, fontos-, bőralma, jonatán, delicsesz és a húsvéti rozmaring a legkésőbbi), szilva (beszterceinek több fajtája, lószemü, tarka, lekvárnak való kékszilva) és dió (papírhéjú és hagyományos kemény héjú) termett. Az apa vett nemes fajtákat és arról szemzett vagy oltott. A vad alanyba nemes ágat oltani, ha korán kitavaszodott, már februárban is lehetett. Az oltást általában március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján és azokban a napokban végezték. Szemezni júniusban vagy augusztusban szoktak. A szemzés sikeréhez az is kellett, hogy utána néhány napig ne essen az eső. A júniusi azért volt jobb, mert még abban az évben kihajtott az ág, ha sikerült a müvelet. Az augusztusi szemzést alvóra szemzésnek nevezték, hiszen csak a következő évben derül ki, hogy kihajt-e a szem. (A beszélgetésekből kiderült, hogy mindenki kipróbálta a nemesítésnek minden lehetséges módját, utána csak azt a változatát alkalmazták, amelyik legtöbbször bevált.) Az oltást és a szemzést is - hagyományosan - agyaggal kellett beborítani és ronggyal átkötni, az oltvány mellé vastag gallyat tenni, hogy a szél ki ne csavarja. Pintér János apjától és az aranykalászos gazdatanfolyamon is tanulta a gyümölcsfák nemesítését. A Nagyrétben, örökölt és megmaradt tanyáján a nagyüzemi permetezés miatt nem lehetett gyümölcsöst tartani. Pintér János a Tiszaoldal nevű határrészen szőlőt vett. A tanya építőanyagából szép házat épített. Az egy hold szőlőben megmutatta és a felvételeken láthatjuk az idősebb, törzsén oltott fát és a tőbe vagy agyba oltott fiatal fákat (11., 12. és 13. kép). Illés János (sz. 1930.) homokon, vagyis a szőlőben nőtt fel. Nagyszüleinek és szüleinek 1-2 hold földje volt a Mámai-rétben és a szőlőben. Családtagjai nem foglalkoztak a fák nemesítésével. Apja napszámba járt, édesanyja a háztartással foglalkozott. A gyerek Illés János szőlőbeli szomszédjuktól látta és tanulta meg a gyümölcsfák nemesítését. Ahogy a Kádár