Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2006 (Szeged, 2007)
MÉDIA- ÉS KÖZÖNSÉGKAPCSOLAT - Medgyesi Konstantin: A szegedi Dali-kiállítás sajtókommunikációja
következő rövid üzenetet: „Salvador Dali - egy bohém katalán Szegeden." Az ötlet bevált. A kiállítás zárása utáni médiaelemzés szerint a „bohém katalán" kifejezést 46 alkalommal vette át és használta a sajtó. A Dali-tárlathoz kapcsolódóan 18 sajtóeseményt szerveztünk. Csak a kiállítás megnyitása előtt hetet. A megnyitó után sem álltunk le, jól tudtuk, a figyelmet folyamatosan Dalira és a tárlatra kell irányítani. A sajtóesemények között voltak szimpla beharangozó sajtótájékoztatók, illetve a média igényeinek megfelelően mozgalmasabb megnyilvánulások. (Dalí-utcaátnevezés, a kiállításnak helyt adó Fekete ház bedeszkázása, Dalimenü bemutató, utcai népszerűsítés, éjszakai és „sztár" tárlatvezetés) A kommunikációs kampány kidolgozásakor a múzeum folyamatosan együttműködött a Political Capitallel, mint kommunikációs tanácsadó céggel. Az előkészítés fázisában több írásos dokumentum született a követni kívánt koncepcióról. Ezekben az anyagokban kerültek megfogalmazásra azok az ötletek, melyek a későbbiekben meghatározták a kiállítási kommunikáció tartalmát és jellemzőit. Egy fontos ötlet volt, hogy a tárlat ideje alatt egy szegedi étteremben lehessen vásárolni és fogyasztani Dali-menüt, Dalí-kelyhet (Ennek háttere és mondanivalója, hogy Dali valóságos ételmániás volt, imádott enni.) Ez az eszköz által egy nem konkrétan művésztörténeti szempontból lehetett tematizálni a Dali-jelenséget, hiszen amint erre már felhívtuk a figyelmet a Dali-kampány legfőbb jellemezője az volt, hogy Dalit magát, az ő személyiségét állítottuk a kommunikáció középpontjába. Tudtuk, ha csak pusztán a müvekről vagy a művészeti szempontokról beszélnénk, akkor az nem vezetne eredményre vagy nem lenne kellően hatékony. Amennyiben viszont Dali extravagáns lényére hegyezzük ki a kommunikációt, akkor eljuthatunk oda, hogy az emberek Dali miatt, az ő személye iránti érdeklődésből bejöjjenek megnézni a kiállítást. Szintén tematizációs eszköz volt, hogy a tárlat megnyitása előtti héten ideiglenesen és persze szimbolikusan Dali utcává neveztük át a tárlatnak helyt adó kiállítóhely utcáját, a Somogyi utcát. Az utca négy helyére került fel Dalíutcanévtábla. A belvárosban sétálók óhatatlanul „találkoztak" a sajátos, új utcanévtáblával és beszéltek róla. Beindult egy spontán információterjedés, miszerint a városban Dali-kiállítás lesz. Arról nem is beszélve, hogy az utcaátnevezéssel az országos nyomtatott és elektronikus sajtó is foglakozott. Az ideiglenes utcaátnevezés egy egyedi elem volt, ami biztosította a téma hírértékét. A marketingkommunikáció régi szabálya, hogy „légy első", az utcaátnevezés egy olyan elem, amit korábban a régióban, de az országban sem használtak, mint kommunikációs eszközt egy kiállítás kapcsán. Szintén Dali-személyét veszi alapul az a kommunikációs ötlet, hogy Dali híres-jellegzetes bajuszát, mint témát, mint jelenséget folyamatosan