Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2006 (Szeged, 2007)

IRODALOMTÖRTÉNET - Bagoly József Ágoston: Benedetto Croce esztétikájának hatástörténetéről. József Attila Croce-recepciója, Kiss Ernő Croce-fordítása

meghódítottuk a belső szót (...) a kifejezés megszületett és teljes. " A Croceféle intuíciótan felszabadító hatással volt a mindenkiben jelen lévő alkotó invenció felismerésére és a művészi értékek esztétikai megértésére. Benedetto Croce írja: „/.../ az intuitív megismerés kifejező megismerés. Független és önálló az értelem vonatkozásában, közömbös a valóságosnak és a nem valóságosnak az utólagos megkülönböztetését illetően /...]" Kiss Ernő magyar nyelvre fordította Benedetto Croce L'intuizione pura e il carattere lirico dell'arte című tanulmányát is. Kiss Ernő említett fordítása A tiszta intuíció és a művészet lírai jelleme címmel először 1912-ben, Stief Jenő kiadásában ötvenkét oldalon jelent meg. A következő elméleti tételt fejtette ki: a művészet líraisága az egymásra következő lelkiállapotok intuíciójának a következménye. A crocei intuíció és a művészet lírai jellegének kapcsolatával foglalkozó értekezést Kiss Ernő fordításában az Erdélyi Lapok is megjelentette az 1913-as év 2. számával kezdődően nyolc folytatásban.Kiss Ernő Benedetto Croce esztétikai opuszát (Estetica come scienza dell' espressione e linguistica gene rale )Esztétika. Elmélet és történet címmel fordította magyarra. A Croce-fordítás Budapesten Rényi Károly kiadásában (1914), a Nyugat nyomdája (Révai és Salamon) betűivel jelent meg. Kiss Ernő tudományos munkássága az irodalomtörténet-írás, a versesztétika és Benedetto Croce két esztétikai művének magyarra fordítása területén bontakozott ki. 4. Kiss Ernő irodalomtörténészi, fordítói és tanári pályája Az irodalomtörténészi pályára lépő Kiss Ernő Benedetto Croce-nak nemcsak kortársa, hanem nemzedéktársa is. Olyan tudománytörténeti korszakban élt, amelyben a pozitivizmus szemléletvilága még meghatározó, de már a szellemtörténeti irányzat is kifejlődött. A Benedetto Croce-féle intuíciófogalomra építő művészet- és irodalomelméleti gondolkodás több irányzatra bomlott. Croce a neohegeliánus esztétikát fejlesztette tovább és közben a humanista értékideálokhoz, a neoklasszicista szemlélet néhány alapeleméhez mindvégig ragaszkodott. A huszadik század első harmadában azok a magyar irodalomtörténészek, akik Gyulai Pál, Beöthy Zsolt, Négyesy László, Heinrich Gusztáv, Tolnai Vilmos, Császár Elemér, Kristóf György és Horváth János egykori tanítványai voltak, az irodalomtudományi pozitivizmus örökségét becsben tartották és azt újabb kutatási eredményekkel és filológiai alapozású monográfiákkal gyarapították. Horváth János például a fejlődéstörténeti szemponttal gazdagította a magyar irodalomtörténet-írást. Kiss Ernő irodalomtörténet-írói pályája a századfordulón kezdődött és majdnem a huszadik század első harmadáig ívelt. A magyar irodalomtörténészek között a Tolnai Vilmos (1870-1937) nevével fémjelzett nemzedékhez tartozott. Átélte a korszakot