Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2006 (Szeged, 2007)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Gálfi Tamás: Dicsővári István és a takácsmácsonya

A kárt termelése A hagyatékban talált levelezésből kibontakozott a takácsmácsonya termelésének, eladásának négy évtizedes harca. 1951. február 3.-án a Földművelésügyi Minisztérium Mezőgazdasági Kísérletügyi Központjának írt levelében olvashatjuk a takácsmácsonyával való tevékenységét a kezdetektől. A levélből kiderül, hogy az 1930-as évek gazdasági válságának idején egy szegedi kötő-szövő üzem kérte fel a növény termesztésére. Ugyanis addig külföldről szállították, és érte valutával fizettek. Majd ez a lehetőség megszűnt. 1931-ben sikerült először használható termést elérnie. Ez azt jelenti, hogy 1929-ben el kellett vetnie a magvakat, amelyeket levelében az afrikai Oránból származtat. 1934-ben Dél-Franciaországból, Ausztriából, és Németországból szerzett be magokat. Kísérletezett hogy a helyi időjárási és talajviszonyoknak melyek felelnének meg a legjobban. 1937-re az lett az eredménye, hogy az Avignonból származó magvak hozták a legnagyobb termést az adott viszonyok között. A megtermelt mácsonyát először kisebb kötő-szövő üzemeknek tudta értékesíteni. 1937-ben a csepeli Magyar Posztó gyár végezte a nagyobb üzemi próbát. A megtermelt mácsonyát olyan jó minőségűnek találták, hogy a gyár a továbbiakban rendszeres vásárlójává vált. Folyamatosan tanult bele a termesztésbe, igyekezett a lehető legjobb minőségű mácsonyát előállítani, ezért a kor fellelhető legmodernebb külföldi szakirodalmát lefordítatta, és a gyakorlatban alkalmazta. Kérdésekkel fordult a szakhatóságokhoz, tudományos intézményekhez, ezek többsége nem tudott segítséget nyújtani neki, mert a növényt nem ismerték. Dr. Szabó Zoltán egyetemi tanár, aki maga is foglalkozott a növénnyel, számos hasznos tanáccsal látta el. Érdekes, hogy hivatalosan nem is volt szabályozva a minőség. 1952-ben 3 szempontot adtak meg a minőség ellenőrzéséhez: a virágzat nagyságát, a bogáncs egyenletességét és a keménységet. Júniusban learatott mácsonya osztályozása a kártológépek méreteihez volt igazítva, így a következő csoportokba sorolva kínálta eladásra. A görgőkárt átmérője lehetett 32-42 milliméter közt, 2 milliméteres különbségekkel. Hossza 4550 milliméter, furata 4-5 milliméter. Növényvédő munkájának további sikere lehetett volna, hogy 1943-ra kitenyésztett egy olyan mácsonya törzset, amelynek virágmérete 12 cm hoszszú volt. Ez igen jelentős eredménynek számított volna, hiszen így egy „fejből" két görgőkártot is lehetett volna nyerni. A második világháborús katonai szolgálata, és az azt követő hadifogság ideje alatt ezek az eredmények elvesztek. A szovjet hadifogságból visszatérve próbálta menteni a még meglévő állományát. 1948-ban újra felvette a kapcsolatot a régi ügyfelekkel, mintákat küldött, árajánlatokkal és tudakozódott az igények felől.