Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2006 (Szeged, 2007)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Orbán Imre: A népmissziók, mint a házasságok rendezésének alkalmai Kiszomboron

hirdetésekkel a házasulni szándékozók plébániájának vagy - ha különböző egyházközségekből származtak a felek - plébániáiknak a közössége/ közösségei is ellenőrizni tudta/tudták, hogy egyházi szempontból törvényes lesz-e a frigy. Ha a vőlegény és a menyasszony két különböző plébániához tartozott, a házassági hirdetésekre mindkét plébániatemplomban sort kellett keríteni. Ezt az esketést végző lelkész hivatalos dokumentumban, ún. „Házassági hirdetést megkereső levélben" kérte a kollégájától, aki a hirdetések megtörténtéről „Hirdetési bizonyítványt," elbocsátót állított ki az esketést végző plébániahivatal számára. Ezzel a maga részéről lényegében engedélyezte az egybekelést.

5 Ha a hirdetések révén sem merült föl semmiféle kifogás, a házasság megköthetővé vált. Az idők előre haladtával fokozatosan nőtt azoknak a házasságkötéseknek a száma, mely egyházi szempontból törvénytelennek számított. Az Egyház különösen aggasztónak tartotta az ilyen vadházasságokat. A kérdés a polgári anyakönyvezés bevezetése (1895) után még erőteljesebben került előtérbe. A törvénytelen együttélésekről, a hívek erkölcsi életét érintő más kérdésekről a püspökség a plébánosoktól folyamatosan jelentéseket kért. A vadházasságok egy része úgy jött létre, hogy már az összeköltözéskor vagy a polgári házasságkötéskor az esküvő az egyházi törvények szerint is megtartható lett volna, ezt azonban a felek valamilyen oknál fogva nem akarták. Másik részük esetében az egyházi törvények nem tették lehetővé a szentségi házasságot. Gyakori ok: az egyik fél nem volt egyházilag szabad, így nem is kerülhetett sor az egyházi esküvőre. Ezek alatt főként elváltakat vagy különélőket kell értenünk. Ok a korábbi házastárs halálával özveggyé válhattak, így az egyházi törvények szerint újraházasodhattak, és az aktuális együttélésük törvényesíthetővé vált. Egy hosszú évek óta tartó együttélés törvényesítése érthető okok miatt nehézkes volt a falu népe előtt. Rendezésükre viszont kiváló lehetőséget nyújtott egy-egy népmisszió. A népmissziók a keresztény nép vallásos lelkülete elmélyítésének, a vallási élet föllendítésének sajátos eszközei voltak. Ezeket az 5-10 napig tartó vallásos akciókat vendég papok, leginkább szerzetesek vezették. A jó előre meghirdetett program értelmében meghatározott rendben követték egymást a szentbeszédek, szertartások, gyóntatások, litániák, körmenetek, beteglátogatások. Ezek mindegyike a katolikus hit igazságainak elmélyítését szolgál5 Erre gyakran a kiadott igazolás címe is utal: „Hirdetési bizonyítvány és Házassági engedély. " A bizonyítvány a felek személyes adatainak fölsorolása és a hirdetések időpontjainak megjelölése után a következő szöveggel adott engedélyt a házasságkötésre: a felek „a fentnevezett plébániatemplomban kellően kihirdettettek s ellenük házassági akadály nem merült föl, miért is a házasságukat akadálytalanul megköthetik, föltéve, a menyasszony/vőlegény részéről sem forog fenn semmiféle akadály. " Ilyen esetekben az esketési anyakönyv megjegyzések rovatában „A vőlegény/menyasszony hozott elbocsátót " bejegyzés olvasható.