Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2006 (Szeged, 2007)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Mészáros Patrícia – Paluch Tibor – Sóskuti Kornél – Sz. Wilhelm Gábor: Régészeti kutatások Felgyő határában

terület többszöri átnyesése után fokozatosan kirajzolódtak a kerek gödrök, és a hosszan futó árkok foltjai. Néhány újkori objektum kivételével valamennyi avar kori volt. A mély fekvésű terület fontos éghajlattörténeti adatokat szolgáltathat a korszakkal kapcsolatban. Feltételezhetjük, hogy az adott időszakban a csapadék mértéke és ennek következtében a talajvízszint is jóval alacsonyabb volt a mainál. Ennek következtében ezt a belvizes területet is használhatták az avar korban. Ezen tapasztalatok alapján feltételezhetjük, hogy az avar kor ezen időszakában egy szárazabb éghajlati periódussal számolhatunk. Az avar településen a korszakban megszokott jelenségtípusokkal találkozhattunk. A több ezerre becsülhető avar kori objektumok legnagyobb részét a gödrök alkotják. A tárolóvermek, kutak és szemetesgödrök mellett nagy mennyiségű földbemélyített épületmaradványt, külső kemencét és árokrendszert tártunk fel. A földbemélyített épületmaradványok változatos képet mutatnak. Ezen föld fölé magasodó házrészek nyomaira számos példa utal . Az épületekből előkerült leletanyag és egyéb megfigyelések értékes információkkal szolgálhatnak egyes létesítmények funkciójával kapcsolatban. A mérettartományuk változó volt, 2x2m - 4x3m. Az általánosak a kisebb 2,5-3x2,5-3m közötti épületnyomok voltak. A legtöbb viszonylag mélyebb, kevés a 20-30 cm-től sekélyebb. A tetőszerkezet kialakítási módjára a cölöplyukak utaltak. A legtöbb épületben kettőt vagy annál többet bontottunk ki. Előfordult olyan is, hogy csak egyetlen cölöpnyom volt az épület közepén vagy valamelyik oldal mentén. Voltak olyan esetek is, amelyeknél a felépítményt más módon oldották meg. Ezeknél az épületeknél a megmaradt, lemélyedő részben nem volt cölöpnyom. A legtöbbnél volt többszörösen megújított padlószint. A változó keménységűre lejárt vagy letapasztott felületbe több esetben karólyukakat mélyítettek. Ezek 2-5 cm átmérőjűek és csak néhány cm mélyek voltak. Elrendezésükben szabályszerűséget csak ritkán lehetett megfigyelni, melynek legvalószínűbb oka az lehet, hogy nem egy időben használták azokat. A karólyukak funkciójának megfejtéséhez további adatot a betöltésből előkerült agyagnehezékek, csonttük, csontárak és az orsógombok jelenthetnek. A kúpos, felső harmadába egy helyen átfúrt, esetenként kiégetetlen agyagból formált nehezékeket több esetben a padlószinten találtuk. Ezek a leletek az épületben végzett kézműves tevékenységre utalnak. Az összes épületnél közös vonásként értékelhetjük, hogy egyikben sem volt kemence, vagy tüzelésre utaló nyom. Az épületekhez képest alacsony volt a száma a külső kemencéknek. Ezek általában az épületektől kicsit távolabb helyezkedtek el, felépítésük a korban megszokott formát mutatta. Az ovális vagy szögletes előtérgödör egyik oldalába agyagból építették meg. Egyetlen esetben figyelhettünk meg