Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2004 (Szeged, 2005)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Erdélyi Péter: Egy csongrádi „különc pályája” (Heringer Lajos életútja)
Tékozló fiúnak és a Hun királynak - is a főalakját róla mintázta meg, (Sajnos a háború viharában mindkét kép elpusztult). De hogy Heringer alakja mély nyomot hagyott Benedek lelkében, mi sem bizonyítja jobban, hogy az 1940-es évek elején elmesélte Heringer viselt dolgait Barátjának, Rideg Sándornak, aki ezek alapján egyik kisregényének, a Csongrádi hun királynak főhősévé tette. (Maga az író is fontosnak tartotta ezt a müvét, hiszen az 1957-ben megjelent elbeszélés kötetének címadója lett). Rideg Sándor 1963-ban írt levele tanúsítja, hogy még a mü megalkotása után húsz évvel is élénken emlékezett festőművész barátjának elbeszélésére. Ebben a levélben Rideg így vall csongrádi hőséről és müvének célzatáról: „A szóban forgó történetem regényalakja valóban azonos Heringer Lajos hajdani főjegyzőjével, aki jelleme és embersége miatt elvesztette csongrádi hivatalát, majd szegénységtől és más bajoktól sújtva szegényházba került... a róla szóló történetemben olvasható jellemzés minden tekintetben megfelel a valóságnak, bár ez az írásom annak idején több irányba is ütött, így kifejeztem vele őszinte megvetésem a sematista álirodalom iránt, és olyanféle költői igazságot szolgáltattam, amiről jobbat az nem érdemel." 13 A kisregényben ezt az igazságszolgáltatást végzi el Harangozó Lajos úgy, hogy a „konfekciós költőt", aki éppen dolgát végezte az árnyékszéken, „a világtörténelem legnagyobb hasmenésétől" űzött Hun király „eláztatta... vitaminnal." A szociális és társadalmi igazságszolgáltatás pedig úgy jelenik meg a kisregényben, hogy egy napfényes vasárnapon a teljes harci díszben pompázó Hun király (Heringer L.) az őt lesüllyesztő Ragvabunkó főbírót és a címzetes rendőrt, Gyatra Bunkó Gazsit jól elnáspángolja fakardjával. A kisregény többi részlete - az írói képzelet helyenkénti szárnyalását nem számítva - valóban hiteles, megegyezik Benedek Jenő emlékeivel. Ha a festmények nem is, de Rideg Sándor írása nemcsak Csongrádnak, hanem a magyar szépirodalomnak is megőrizte - a megőrzendőnek érdemes Heringer (Harangozó) Lajos alakját, akinek további sorsáról semmit sem tudunk; valószínűleg elhagyatottan valamelyik elmegyógyintézetben halt meg. * * * Önvallomásnak is beillő egyik leveléből hadd idézzük életútjának öszszegzését: „Én nagy ember akartam lenni. Aki nagyot markol, az keveset fog - rajtam is beteljesedett. Rajongó szívvel ki akartam tűnni... pedig csak átlagos ember voltam." 14 A fenti életpálya összegzés ennek ellenkezőjét bizonyítja. 13 Rideg Sándor levele Füzesi Péterhez. Tari László Múzeum Helytörténeti Adattára. 1-2005. 14 Füzesi Péteri.m.220.o.
