Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2004 (Szeged, 2005)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Orbán Imre: A kiszombori római katolikus plébánia a 18. században

re magyar nyelvű katolikus népesség kezdett visszaszivárogni.

7 A szétszórtan élő hívek lelki gondozását, „velut Missionarii", mint misszionáriusok a szegedi ferencesek látták el.

8 A faluban álló körtemplomot azonban nem használhatták, arra a törökök tették rá a kezüket. Előbb mint fürdőt, később mint istállót hasznosították.

9 A megszállók emlékét őrzi a falu határában létezett ún. „török temető." Az e mellett volt erdőbe temetik majd az 1738as pestisjárvány több száz áldozatát. A helyiek egyébként emberemlékezet óta a templom körül kialakított cinterembe temetkeztek. A török kiűzése után a hívek a 18. század eleje körül újjászervezett makói plébániához tartoztak.

10 1722-ben a csanádi püspök próbálkozott a plébánia újjászervezésével, de tartós eredményt nem sikerült elérnie.

11 1739-ben Zombor a csanádi

12 plébánia filiája lett. 1764-ig az időszerinti csanádi plébános minden második vasárnap mutatott be itt szentmisét, mégpedig úgy, hogy előbb székhelyén, Csanádon, majd pedig egyszer a szintén filiaként hozzátartozó Nagyszentmiklóson, másszor pedig Zomboron misézett.

13 Ezzel van összefüggésben, hogy, amikor a kormányzat 1741-ben elhatározta a Temesi Bánságban élő katolikus híveket összeköltöztetését, a zomboriak számára Csanádot jelölték ki lakóhelyül.

14 A hitélet szempontjából meghatározó, hogy az 1720 körül és 1762-ben ideköltöző családok mind magyarok és katolikusok voltak. A 18. században helyben élő protestáns lakosságról nem tudunk. Még az 1800-as évek elején készült jelentések is arról tanúskodnak, hogy más vallású népesség nem volt Zomboron.

15 Korábban éltek itt, a Szegedre vivő út mellett ortodox románok, ők azonban „az idő előre haladtával", fölsőbb parancsra, kunyhóikat hátra hagyva Bébára húzódtak vissza.

16 7 KISS Mária Hortenzia: Kiszombor története. Makó, 1940. 10.1. 8 Origó, et Status Parochiae. Canonica Visitatio 1837. II. Pars I. Caput 1. §. 9 „Sanctuarium Ecclesiae (...) per Turcas in Balneum, ultimo in stabulum conversum [est]." História Domus 1.1. 10 „hic habentes Fidèles Parochiae Makoviensi circa initium saeculi decimi octavi erectae sunt affiliati." (História Domus 1. 1.) A tudósítás ellentmondani látszik a véleménynek, miszerint a makói plébániát már 1700-ban újjászervezték. " KISS Mária Hortenzia i. m. 75-76.1. 12 Őscsanád. A Maros bal partján lévő település. Trianon után Romániához került. 13 História Domus 1-2.1. 14 Az akció a lakosság ellenállása miatt az ígéretek, fenyegetések, sőt a házak, kunyhók lerombolása, katonák erőszakos föllépése ellenére sem járt sikerrel. 15 Lásd Dombó Antal plébános jelentéseit (Status Animarum Parochiae Zomboriensis...) az 1814-15-ös és az 1816-17-es évről. Archívum Dioecesanum Temesvariensis/Hungarica pars Dioeceseos Csanadiensis/Kiszombor. (Továbbiakban ADT/Kiszombor) Az itt található dokumentumok külön nyilvántartási számmal nincsenek ellátva. 16 História Domus 2.1.