Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2004 (Szeged, 2005)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Szűcs Judit: Maszlag János (1883-1966) csongrádi halász életrajza

idősebb testvér saját gondjaik, katonaság, családalapítás mellett felváltva segítették öccsüket. A bel(sö)városi iskolába két osztályt járt, összesen négy osztályt végzett. Király István nagybátyja a Nagyboldogasszony templomban harangozó volt, feltehetően így lett a kisfiú ministráns. (Később Litvániában az így szerzett latin tudása mentette meg, jutatta élelemhez.) Már 6-7-8 évesen picézni járt. Erre még édesapja tanította. Apja halála után, nyolc évesen ment el először Bori Imre idős halásszal kecézni. Önállóan emelihálót használt. Ebben a korban a teljes családban élő gyerekek is már kiskorukban kezdtek belenőni a fizikai erőt, ügyességet és kitartást kívánó kenyérkereső tevékenységbe. Az egyre önállóbban mozgó 15-20 éves fiú leggyakrabban két helyen halászott, vagy felment Sas alá (Sas: Tiszasas), vagy Mentettréten az ártéri kubikgödröket halászta társaival. 1904. október 5-én bevonult katonának Szegedre. Ahogy a halászatban, úgy a katonaságnál is könnyen teremtett kapcsolatokat. Megjelenésével, viselkedésével itt is bizalmat keltett az emberekben, a kaszárnyában a mellette fekvő szerb fiúban és őrmester rokonában, vagy a századparancsnok feleségében. Néhány hónap után játék közben szerzett térdsérülése miatt leszerelték. Itthon, Csongrádon bátyja feleségének sógora, Szilágyi sógor gyógyította meg. Gyorsan talpra állt, félre tett pénzéből és a nővére segítségével csónyikot, szerszámokat és kendert vásárolt varsa kötéséhez. Öregebb bátyjával kezdtek 1905 tavaszán kecézni a Körösön, majd fölment Sas alá varsázni. Ebben az évben jól keresett, pénzét félretette, a fél hold szőlejét művelte, gondozta. Október 5-én megnősült. Előtte tőle szokatlan „bőbeszédüséggel" leírja a lánykérés kálváriáját. (58-62.) Feleséget Magyartésről hozott. Erre volt a Maszlag családnak földje, átjártak azt művelni, így alakulhatott az ismeretség. Felesége szülei törpebirtokosok voltak. A leendő férj az Ék utca 7 számú házat vette meg Maszlag Tamástól. (Az eladó távoli rokon volt.) A kézzel írt adásvételi szerződést sokáig őrizték. (írásában bérelt lakást említ. Az előbbieket lánya mondta el. A bérelt lakást bizonyára rövid idő múlva felváltotta az újonnan vásárolt kis ház.) Élete folyamán ezt a kis házat alakította át, újította fel. Maszlag János és Sarusi Kis Mária (1886-1945) nyolc gyermeke élte meg a felnőttkort. 1907-ben Mária, 1909-ben János, 1912-ben Franciska, 1913-ban József, 1915-ben István, 1919-ben Sándor, 1921-ben Erzsébet és 1925-ben Etelka született. János halász, József hajókormányos, István kubikos, Sándor uszályos lett. A család gyermekeinek foglalkozása reprezentálja a városrész lakosainak jellemző kenyérkereseti lehetőségeit, halászok, hajósok és kubikosok lettek.