Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2004 (Szeged, 2005)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Katkóné Bagi Éva: Múzeumi viseletekről a divat tükrében I. (Ingváll és bugyogó)

KATKÓNÉ BAGI ÉVA Múzeumi viseletekről a divat tükrében (I. Ingváll és bugyogó) Történelmi időktől az 1920-as évekig a ruházatról, az egyén öltözködéséről leolvashattuk viselőjének lényeges tulajdonságait, megfejthettük foglalkozását, vallási hovatartozását, vagy a társadalomban elfoglalt rangját. A viselet alkalmazkodott az ünnepekhez, hétköznapokhoz, sőt egyes társadalmi osztályokban még a napszakokhoz is. A szövet minősége, tisztasága, új, vagy elhasznált állapota, színe, szabása pedig utalt viselőjének pillanatnyi anyagi helyzetére. Mivel a szegényebb rétegek mindig próbáltak jobb módúnak látszani, a középkorban az arisztokratikus jellegzetességek utánzását ruharendelettel szorították vissza. Ezek a rendeletek szabályozták, hogy bizonyos társadalmi csoportok milyen alapanyagú és fazonú ruhát hordhattak, így a viselet megkövesedett és évszázadok alatt igen keveset változott. A piacgazdaság, a városiasodás, a polgári fejlődés előretörésével viszont ez a hagyományos viseleti rend tarthatatlanná vált, fellazult, és helyébe lépett a fékezhetetlen divat. Napjainkban csupán az állami rendfenntartó szervek és az egyházak szabályozzák rendeletekkel dolgozóik öltözködését. A 20. században beinduló tömegtermelés és konfekcióipar az alsóbb társadalmi osztályok számára is hozzáférhetővé tette a divat követését, ami a vásárló közönség hatalmas anyagi áldozatvállalása mellett nagymértékben elősegítette a kereskedelem fejlődését. Eredetileg a divatos öltözködés a különbözőség és a felsőbbrendűség kifejezése lenne, ám ezt a tömegek gyorsan leutánozzák, és a nemzetközi határok figyelembe vétele nélkül rövid idő alatt uniformizálódik a viselet. Az új divatvonal megítélése állandó változáson megy át, megjelenésekor egy csoport viselni kezdi, amit a tömegízlés az első pillanatban meghökkentőnek talál, de rövidesen mindenki ruhatárában megtalálható lesz egy-két divatos holmi. S ha kellőképpen elterjedt egy forma, a fent említett divatdiktátorok már készen is állnak az új módival, amivel ismét megbotránkoztathatják a nyárspolgári ízlést. A kereskedők nagy örömére kezdődhet minden elölről, és a nemrégen beszerzett drága, elegáns holmi viselése divatjamúlttá, sőt akár még nevetségessé is válhat. A divatirányzatokat tetten érhetjük, ha a női ruhákat formális megjelenésükben vizsgáljuk, ami magában foglalja a ruha hosszát, bőségét, a dekoltázst, derékmagasságot, színt stb. A középkorban bizonyos divatirányzatok akár száz évig is kitartottak, a 18-19. sz-ban ez a jelenség felgyorsult, már 50 év alatt is elérte maximális