Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2004 (Szeged, 2005)
RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Mészáros Patrícia – Paluch Tibor – Szalontai Csaba: Beszámoló a Szeged, Kiskundorozsma-Subasán megtalált „híd” feltárásának folytatásáról
körbe. A gödörsorok itt behúzódtak a Vágóhíd területére, s így lehetetlenné vált a feltárás pillanatnyi folytatása. 5 Nem sikerült tehát megtalálnunk a „híd" keleti szélét, mindössze annyit tudtunk megállapítani, hogy a Maty medrétől 122 méterre még megtalálhatók a pillérgödrei (3-4. kép). Ez alapján jelenleg azt feltételezzük, hogy az építmény egyszerre 2 meder áthidalását biztosította. Nyugat felől haladva az első meder az a holtág, amelynek északról megszűnt a vízutánpótlása, és amely már az I. katonai felmérésen is időszakos vízállásként volt jelölve. Ez a mederág akkor rendelkezett viszonylag bő vízzel, amikor a fő ágban magas vízállás volt, és a 800 méterrel délre lévő torkolaton keresztül Délről északi irányban visszaduzzadt a víz. Ezen az időszakos vízálláson haladt át a „hidunk", és ennek az átvágását végeztük el a feltárás során. Valószínűnek tartjuk, hogy a „híd" egy másik mederágat a Maty-ér belső, fő ágát is átívelte, mely északról közelíti meg Kiskundorozsma nyugati szélét és elhalad mellette. Ez az addig E-D irányban folyó főág a falutól Ny-ra egy éles kanyarral keletnek fordul, hogy egy rövid kunkor megtétele után ismét folytassa az útját dél felé. Ez a mederág jelöli ki a modern kori Kiskundorozsma nyugati szélét. Az I. katonai felmérés tanúsága szerint a 18. században ezen a kunkoron egy állandó, valószínűleg kőhíd vezette át a Kiskunhalas felé vivő utat. Minden valószínűség szerint a kőhíd helye azonos, vagy közel azonos a manapság is létező kőhíd helyével, mely a faluba való bejutást biztosítja. Hogy valóban egészen az egykori és mai kőhídig vezetett a „hidunk" azt ma még csak feltételezhetjük, de reméljük, hogy a közeljövőben ásatási eredményekkel is ellenőrizhetjük feltevésünket. A feltárás során összesen 133 pillérgödröt tártunk fel, közülük hármat vágott egy gázvezeték, a többi bolygatatlan volt. A gödrök két, egymással párhuzamos sorban helyezkedtek el, közöttük a távolság 60-90 cm volt. A mederben a két gödörsor távolsága kb. 3,5-4 méter volt, a domboldalon ez átlagosan 1,5-2 méterre csökkent le. Az ásatás keleti végében, a dombtetőn ismét nőtt a két gödörsor távolsága, itt is elérte a 4 métert. A gödrök néha kör, gyakrabban ovális, esetenként lekerekített sarkú téglalap alakú folttal jelentkeztek, oldaluk az aljuk felé általában lejtősen összeszűkült, aljuk egyenes, kialakításuk meglehetősen egységes volt. Hosszuk 1-2 méter között váltakozott, átlagosan 1,5 m, szélességük elérte az 1 métert, mélységük 30-50 cm. Nemcsak méretük és szerkezetük alapján mutatnak nagyon nagy hasonlóságot, de betöltésüket tekintve is: kivétel nélkül mindegyik gödörben szürke humusz, esetenként agyagpöttyös szürke 5 Egy másik tényező is megakadályozta a feltárás folytatását: a kerítés keleti szélétől kezdve ugyanis a föld tulajdonosa több ezer köbméternyi építési törmelékkel töltötte fel a partoldalt.
