Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2004 (Szeged, 2005)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Mészáros Patrícia – Paluch Tibor – Szalontai Csaba: Avar kori temetők Kiskundorozsma határában. Előzetes beszámoló az M5 autópályán feltárt lelőhelyről

között a felnőtt férfiak voltak túlsúlyban. Az antropológiai feldolgozás jelen állapotában azonban nem tudunk semmi konkrét adatot mondani az esetlegesen előforduló női vagy gyermek sírokról. Az intenzív rablás után ottmaradt leletek között nagyméretű koporsóvasalások, korongolt, kisméretű, vonalköteggel díszített fazekak, vagy kézzel formált edénykék kerültek elő majd mindegyik sírból. A csontok között íjcsontok, nyílhegyek, vaskard töredéke (?), kengyeltöredék és más lószerszám volt. A temető igazi gazdagságát — és egyúttal a.tudatos és sikeres rablás motivációját — a rablók által véletlenül otthagyott darabok jelzik. A vékony aranylemezből préselt indás — egyedi — kisszíjvégek, vagy rozetták, az aranyozott bronz rozetta, az arany fülbevalók vagy a bizánci stílusú császárportrét (?) ábrázoló, aranyozott ezüst pajzs alakú öv veret (12. kép 4-6) azt sugallják, hogy az ide temetkezett közösség oly nagy gazdagságban élhetett, hogy a korabeli rablók számára komoly bevétellel kecsegtetett a pompás sírok kifosztása. A leletek sejtetni engedik, hogy az egykori közösség valószínűleg a Szeged környéki avar népesség egyik vezető családja, csoportja lehetett. A II. temető időrendi helyzetét csak a teljes leletanyag beható elemzésével adhatjuk meg. Előzetesen 2 támpontunk van a keltezéshez. A sírokból előkerült néhány tárgy (különösen az edények) arra utal, hogy a temető korát a 8. századra legvégére tehetjük. A másik segítséget az itt feltárt avar kori település nyújtja. Az avar sírok és a településobjektumok ugyanis három esetben érintkeztek egymással. A megfigyeléseink alapján kijelenthetjük, hogy a 3 sírt egyértelműen később ásták meg, mint a település ezen részeit, azaz a feltárt temető minden bizonnyal fiatalabb, mint az avar település. A települést viszonylag jól keltezi az előkerült jelentős mennyiségű kézzel formált kerámia is, melyek között sütőharang töredékek, pecsételt rácsmintás edények és kézzel formált cserépbográcsok is voltak. E leletek alapján a település kora a 8. század második felére tehető, azaz a temető az ezt követő időszakban keletkezhetett. A rövid bemutatónk összefoglalását azzal zárjuk, hogy a három ismertetett avar kori temető részletes elemzése számos érdekes történeti, népességtörténeti és időrendi következtetés levonására lesz alkalmas. Annyi első ránézésre is megállapítható, hogy a daruhalmi temető időben pontosan akkor ér véget, amikor a folyómeder másik partján, 200 méterrel arrébb, egy másik (vagy ugyanaz a?) közösség, egy másik temetőt nyit meg használatra. Talán ez a közösség lakhatta a temetőjétől 100 méterre levő kis falut. A II. számú temető kezdete pedig nagyjából arra az időszakra tehető, amikor a Kettőshatár I. temető használata lezárult.