Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2004 (Szeged, 2005)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Kürti Béla: Őskori telepnyomok Kiskundorozsma-Subasáról

Észak felé a lelőhely határát Bozsik Katalin 1999-2000-ben végzett ásatása lehatárolta. Délnyugat felé a 2000. évi feltáráson a kelta objektumok elfogytak, a X-XI. századi telepobjektumokhoz a hasonló korú temető is előkerült, a szarmata temető szélét viszont még nem sikerült elérni. (BOZSIK 2003) A lelőhely déli oldalán 2004. folyamán Szalontai Csaba és Palluch Tibor folytatta a feltárást, eredményeikről még nincs információm. Az 1991. évi felszíni megfigyelések és ásatási tapasztalataink egybevetése alapján lelőhelyünk a felszíni leletindikáció és a müveit felület alatt elhelyezkedő régészeti (történeti) objektumok viszonyának azon esetét példázza, amikor a felszínen található kevés leletanyag a mélyben a modern kori bolygatásoktól megkímélt lelőhelyet jelez. Ez a tény különösen meglepő, ha figyelembe vesszük a felszín intenzív mezőgazdasági müvelését, a Maty-ér medrének folyamatos bemosódását, hiszen ezek alapján feltételezhető a lelőhely felszínének erős erodálódása (amit pl. a szarmata sírok sekély volta alátámaszt). Kellemes meglepetésünkre a fentiek ellenére a kelta kor objektumait ill. járószintjét alig bolygatott állapotban tárhattuk fel. Kelta objektumok Járószint 2. sz. objektumként jelöltük azt a szintet, melynek bontása kezdetén csak az tűnt fel, hogy egymás mellett, egy szinten, számos állatcsontot és kerámiatöredéket találunk; az objektum körvonalai nem rajzolódtak ki. Ez utólag érthető is, hiszen, mint később kiderült, a lelőhely északi oldalán egy jól letaposott felületet sikerült kibontani a szántás alatti legfelső rétegben, a beletaposott kerámiatöredékekkel és állatcsontokkal: a kelta kori járószintet. Kronológiai szempontból fontos, hogy ezen a szinten jelentkezett a 42., 43., 92., 96. sz kelta gödör, ami vagy azt jelenti, hogy egyidősek a járószinttel, vagy már a járószintbe ásták be őket. Tekintettel a gépi humuszolásra, sajnos, azt már nem tudtuk megállapítani, hogy a két lehetőség közül melyik (vagy: melyik objektum esetében melyik lehetőség) áll fönn. Az utóbbi eset egyértelműen a telep belső rétegződésére (többrétegű voltára) utalna. Árkok Az objektumok közül kettő darab árkot találtunk, a 10. és a 31. számút. Mind a kettő derékszögben kanyarodik, így feltehetőleg négyzet vagy téglalap alakú területet övezett. Funkciójuk nehezen dönthető el, legvalószínűbben karámként értelmezhetőek. Az árkok topográfiai helyzetét tekintve a feltárt területen a 10. árok egy tőle délnyugatra fekvő gödörcsoportot határol, a 31. árok pedig két, házként értelmezett építményt, illetve néhány gabonatároló vermet. E topográfiai helyzetről azonban a leletanyag elemzése során kiderült, hogy teljesen fél-