Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

RÉGÉSZET - Fogas Ottó: Módszertani megjegyzések a középkori Tőke Falu lokalizálása kapcsán

található - a régió egyik legfontosabb honfoglaláskori temetőjét rejtő Jámbor-halom között. (BLAZOVICH, 1996, 304.) Tanulmányom végén összegezném még egyszer a főbb megfigyeléseket: - Tőke nevét nem az 1488-ban, hanem az 1472-ben kiadott oklevél említi meg először. - A Petrák-krónikában leírt események nem a mai Tökehalom, hanem a mai Szász-halom körül zajlottak le, az itt említett templom pedig nem a középkori Tőke falu temploma, hanem egy Árpád-kori pusztatemplom. - Maga a település a belső-ecseri járás veker-éri magaspartján helyezkedett el, úgy, hogy a kunszentmártoni és a szentandrási utak fogták közre. - Az itt előkerült régészeti leletanyag alapján csak feltételezhető, bár ásatás hiányában nem bizonyítható, hogy a falu alapításának időpontját jóval 1472 előttié kell helyeznünk, valamint a jámbor-halmi temetővel való bármiféle kapcsolat kérdésének megoldását - támpont híján - csak a jövő kutatási eredményeire bízhatjuk. Végső tanulságképp megállapítható, hogy bármilyen biztos alapokon nyugodjanak is történelmi, helytörténeti írásos adataink, ha régészeti eredményekkel, illetve megfigyelésekkel nem tudtuk alátámasztani őket, akkor igen óvatosan kezelendők, és csak gondos mérlegelés után szabad őket felhasználnunk, vagy beillesztenünk egy általunk vizsgált elméleti koncepcióba. FELHASZNÁLT IRODALOM Bácsmegi Gábor: Nagytőke, Belső-Ecser, Jaksor, Kaján és Kistőke régészeti topográfiája. I. rész. Szeged, 2001. (szakdolgozat) Bálint Alajos: Honfoglaláskori sírok Oszentivánon és Bánkúton. Dolgozatok 1932. 256-265. Balogh István: Középkori oklevelek a SzabolcsSzatmár-Bereg megyei levéltárban (1300-1525). In: A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltár kiadványai 21. Szerk.: Érszegi Géza. Nyíregyháza, 2000. Barta Gábor: Szentes története a középkorban és a török hódoltság idején. In: Tanulmányok Szentes történetéből. Szerk.: Labádi Lajos. Szentes, 2001,49-177. 24 A halmon három alkalommal, 1902-ben, 1929-ben és 1932-ben végzett feltárást Csallány Gábor, s a honfoglaláskori sírok mellett egy Árpád-kori temető részletét is feltárta. (CSALLÁNY, 1905, 34-35.; BÁLINT, 1932, 260-261.. 3. jgy.) A lelőhelyet az NKF Program keretében Langó Péter, Révész László és Türk Attila hitelesítette 2002 augusztusában. BÁCSMEGI 2001 BÁLINT 1932 BALOGH 2000 BARTA 2001