Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

NÉPRAJZ - Bárkányi Ildikó: Házivarrók Apátfalván

megrendelés, különösen húsvét, pünkösd és búcsú előtt, hogy vasárnap, sőt ünnepnapon is dolgoztak. 14 éves korában Baloghnétól Simon Rozáliához szegődött, akinek a Kossuth utcában volt a műhelye, s csak 10 évig dolgozott a faluban. Mikor felszabadult, először kendőket, gatyákat varrt, később loknis kötőt, míg lassan megismerték a munkáját a faluban. Azután báli, hétköznapló és ünneplő ruhákat is vállalt. Pontosan számon tartja, hogy pályafutása alatt 30 menyasszonyi ruhát és 36 elsöáldozó ruhát is készített. Az 1940-es évek báljaira bő szoknyás, derékban szabott ruhákat varrt. A kisgazda bálra készülő, módosabb lányoknak taftból, selyemből, a „szegénybálba" igyekvőknek olcsóbb anyagból. A báli ruhák jelentették számára az 1950-es évekig a legtöbb megrendelést. Volt olyan lány, aki a báli időszakban minden hónapban, illetve minden bálra új ruhát varratott. A bő, fodros aljú szoknyák megvarrásához 3-4 méter anyag is kellett, a bősége maradékát pedig a kb. 30 cm széles fodorhoz használta fel. Bál előtt a műhely előtti, nyitott gang deszkájára terítve várták sorban a bő, masnis ruhák a megrendelőket. Egy-egy módosabb lánynak akár negyven ruhája is lehetett. Az 1950-es évekig új ruhát csak nagy ünnepekre (pünkösdre, búcsúba) rendeltek nála, az 1960-as évektől azonban már évközben is akadtak ilyen megrendelések. A ruhákon kívül kombinét, hálóblúzokat, alsóneműt is varrt, beleértve a férfi gatyákat is. Két tanulót is tartott, akik a szomszédos Magyarcsanádról jártak át hozzá, de azok már nem váltották ki az ipart. A legemlékezetesebb számára is az esküvői öltözetek varrása volt. Kb. 1980-as évek közepéig varratták a menyasszonyi ruhát helyben, a hetvenes évek végétől egyre többen a kölcsönzőből bérelték. Az újasszony ruhát azonban még ma is varratják. Formája 30-40 éve keveset változik: húzott, bő aljú (régebben akár 12 részből szabott volt a szoknyája), újabban loknis, derékban szabott, ujja buggyos. Az 1950-es, 60-as években a piros pettyes anyagból varrt menyecskeruha volt divatos, majd az egyszínű piros. A menyecskeruha elmaradhatatlan tartozéka volt a fodros, csipkés, batiszt kötő, melynek szív alakú felső részét dísztüvel tűzték a ruhára. Félkör alakú alsó részén egy fodros szélű zseb szolgált a hímzett díszkendőnek, derekát hátul széles masnival kötötték meg. Az újember ingét is ő varrta: korábban fehéret, majd a menyecskeruha anyagából egyszínű pirosat. A menyasszony öltöztetésében mindig részt vett, néhány idősebb nőrokon segítségével. Előfordult az is, hogy a műhelyében öltöztette fel a menyasszonyt. (Oda küldte a rokonság a lakodalomban szétosztott ajándékokat is: az örömanyának és a keresztanyának szalagokat, kendőket - a gazdák akár 20 kendőt is a keresztapáknak zsebkendőket. Az ajándékokat rejtő dobozban cukorka, csokoládé is volt, széles masnival kötötték át, csipkés kendővel takarták le.