Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Dömötör János: Tornyai és Vásárhely

tásra, és komoly vállalásként a száműzött Rákóczi rodostói magányát kívánta megfesteni. El is készítette a mű vázlatát. A városnak szánta a képet, és a megvalósításhoz szükséges fedezetül előlegként kérte a vételárat. A város azonban elutasította kérését „nincs abban a helyzetben, tekintve nyomorúságos állapotát" - indokolással. Tornyait elég súlyosan érintette a döntés, annál is inkább, mert a városok nagy többsége történelmi képpel szerepelt a millenniumi kiállításon. Hódmezővásárhely pedig rendőrcsizmákat állított ki, amit Tornyai 1910. február 10-én a Gazdasági Egyletben tartott előadásában maró gúnnyal pellengérezett ki. (Tartozunk az igazságnak azzal, hogy tíz évvel később mégis megfestette a témát.) 1897-es hazatérése után különböző megbízásokat teljesített (Pokol körkép, brassói görög-keleti templom, stb.). 1903-ban a város teljesíti kérését, és a Károlyi sörház két helyiségét átengedi müteremkénti ingyenes használatra. 1908-at kedvező és kedvezőtlen történések teszik emlékezetessé. Kedvező, hogy nagy társadalmi visszhang és tisztes bevétel mellett rendezte meg negyedszázados alkotói tevékenységének jubileumi tárlatát. A közvélemény művészet iránti érdeklődését és a művészetnek a város életében betöltött szerepét jól mutatja, hogy a három napilapban 34 közlemény (napi hír, kritika, vásárlások, látogatások, stb.) foglalkozott a kiállítással. A város a közgyűlési dísztermet Rákóczit és Bercsényit ábrázoló festményekkel kívánta dekorálni. Tornyai azonban az ezzel kapcsolatos városvezetői tervekkel nem értett egyet. A fejedelmet és a hadvezérét egy alkotáson kívánta megfesteni. El is készítette a lovas Rákóczi, Bercsényi című pannója vázlatát. (A mű jelenleg a Tornyai adomány részeként a Múzeum tulajdonában van.) A városvezetés azonban másként gondolta: a díszterem két üres sztéléjét két önálló festménnyel kívánták „bebútorozni". Tornyainak abban is csalódnia kellett, hogy a két festmény megfestésével nem őt bízták meg. A város zártkörű pályázatot kívánt kiírni az egészalakos portrékra. Tornyai elég hosszú levélben magyarázta, hogy a művészi alkotómunka esetében nem eredményes a pályáztatás és a bizottságosdi általi elbírálás. Elég távoli hasonlatként említi a vidéki városok városházáinak pályáztatott falfestményeit, pannóit, összevetve a velencei Dózse palota remekműveivel, amelyeket szerinte biztosan nem pályáztattak. Kijelenti, hogy zárt pályázaton nem is hajlandó részt venni. Végül salamoni döntést hozott a városvezetés, mert Bercsényivel Tornyait, Rákóczi egészalakos portréjával pedig Kemenczky Árpád festőművészt bízta meg. Tornyai robosztus erejű Bercsényit alkotott, Kemenczky a múlt század elejének szokásos, hűvös és elegáns Rákócziról festett müve díszítette a városháza közgyűlési termét. A Rákóczi, Bercsényi festménynél súlyosabban érinthette Tornyait a Juhász Mihály polgármester portréjával kapcsolatos mellőzés. Ezt Darvassy