Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)
NÉPRAJZ - N. Szabó Magdolna: Szórványtemetkezés Fenyőkúton
N. SZABÓ MAGDOLNA Szórványtemetkezés Fenyőkúton Egy székelyföldi hegyi szórvány falu temetkezési szokásaival, illetve a temetkezésre kijelölt helyek kérdésével, a hiedelmekkel és a közösségi kapcsolatrendszerrel foglalkozik a kutatás. Főként a sajátos településforma, a szakrális és mindennapi élet összefüggései érdemelnek külön figyelmet. Fenyőkút a Székelyföldi (Hargita megyei) Korond mellett, a településhez tartozó „hegyen" fekszik a Sóvidék keleti, dél-keleti peremén. Jellegzetes, magas fekvésű hegyi tanyaközség. Valaha a havasokat birtokló Korond tartozéktelepei voltak, azaz a gazdacsaládok nyári szállásai, tanyái. Ha az arányokat tekintjük, nem volt ritka az irtással nyert, egy darabban elterülő 30-40 holdas birtok sem. Az anyaközséget, Korondot a turizmusnak köszönhetően ma már úgy ismerik, mint a székelyföld legnagyobb fazekasközpontját, holott a lakosság jó része e kézművesség mellett állattartásból élt, különösen a szarvasmarha és juhtenyésztésből, ill. a havashasználat jellemző formáiból: a fakitermelésből, zsindelykészítésből, sertésmakkoltatásból. Fenyőkúti helynevek is tanúskodnak erről, pl. a „disznókosár" nevű terület, ahova a nagy bükkerdők miatt hajtották fel a disznókat makkoltatni. A fenyőkútiak ma is éppen úgy használják ezt a helyet. Az állatokat télen-nyáron itt tartották, csak a borjadzó, vagy tejelő marhákat gondozták a falubeli állandó lakóhelyen. A kétlakiság évszázadok óta jellemző a Korondi-hegyet birtokló családokra. Nyáron benépesültek a havasok irtáskaszálói, szénagyűjtés idején Korond népe fent nyüzsgött a hegyen. A széna tárolására és az állatok számára kialakított gazdasági épületek mellé a családok egyszerűbb hajlékokat, nyári szállásokat építettek, ahol a gazdafiú, vagy szolga télen is megragadt az állatok gondozása végett. Idővel kezdett állandósulni a lakhely, tartósabb lakóházakat húztak a pajták mellé s a család gyarapodásával kisebb házcsoportok jöttek létre a családi birtokokon. A letelepedés módjának ez a rövid, tömör jellemzése elmondható a legtöbb havasalji szórványról, amelyek azonban önállósodásukban különböző fokokat értek el. Kiválóan példázza Bárth Jánosnak kapcsolatos szinte minden részletre kiterjedő, monografikus leírása szomszédos Székelyvarságról 1 , amely sok hasonló megtelepedési mozzanatot, s a településformából adódó néprajzi jellegzetességet mutat Fenyőkúttal. Alapvető különbség a szórványok között elsősorban az önállósodás szintjeiben van. 1 Barth J. 1998
