Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

RÉGÉSZET - Fogas Ottó: Módszertani megjegyzések a középkori Tőke Falu lokalizálása kapcsán

vet, 41 gazdát és 18 zsellért említ." Mivel ez az összeírás személyenként és nem portákként történt, így Töke lakosságát 180-250 fő közé becsülhetjük.

12 Jelen ismereteink szerint ez az utolsó olyan dokumentum, mely Tőkéről mint élő faluról tesz említést. A település pusztulását nehéz évhez kötni, csak annyi tűnik bizonyosnak, hogy a törököt kiűző, nagy felszabadító háború (1683-1697) alatt néptelenedik el végleg. Legvalószínűbbnek az 1692-93-as év tűnik, amikor is a császári csapatok Gyula elleni sikertelen ostromát követően a krími tatárok felperzselik a vidéket, élelmiszert gyűjtve a várvédőknek. (LABÁDI, 2002, 14.) Ezt az időpontot erősíti meg a Petrák-krónika

13 feljegyzése is: „Tőke melynek Szentegyháza még az I700dik Esztendőben is tetéj nélkül pusztán állott hanem az azután kővetkező evekben egy kis ótska kápolnájával edjütt el pusztult Lakossal Reformátusok voltak a tatár el pusztítása után túl a Körösön Sas, Inoka, Kürt falvakba költöztek. "

14 (PETRÁK, 1997, 43.) Tőke ezután már csak mint puszta - praedium - szerepel az okiratokban, valamint a korabeli térképeken, melyek közül a legelsőt 1730-ban készítette el Mikoviny Sámuel Szentes környékéről. (LABÁDI, 2002, 19.) Forrásértékelés régész szemmel, avagy Tőke falu lokalizálása A falu pontos helyét sem határjáró-oklevél, sem korabeli térképes ábrázolás - jelen ismereteink szerint - nem őrizte meg. Azok a kísérletek (NAGY, 1928. 56.; ZSÍROS, 1990, 46-47.; PASZTERNÁK, 1997, 93.; LABÁDI, 2002, 13-14.), melyek mégis megpróbálták beazonosítani a települést, a Petrák-krónika alapján készültek. A krónika különböző szövegváltozataiban ugyanis Tőke három alkalommal, nagyjából ugyanabban a formában szerepel:

15 „...Az 1705dik Esztendőben a Rátzok egy Német tiszt vezérlete alatt Szentesre be ütöttek csak azért hogy a Rákotzi verbunkja közzé sok Szentesi 11 Érdekességképpen: Szentesen ekkor 120 nevet (81 gazdát és 39 zsellért), Bökényen pedig 35 nevet (30 gazdát és 5 zsellért) írtak össze. Ez azt jelenti, hogy Szentes ekkor lakosait tekintve mindössze kétszer akkora volt, mint Töke! 12 A defter részletes elemzését lásd még: BARTA, 2001, 168-175. 13 Mivel ez a forrás a későbbiekben előtérbe kerül, így néhány szavas ismertetése elkerülhetetlen. A Petrák-krónikában 1750 és 1930 között huszonkét krónikaíró, többé-kevésbé másolva, és részben kiegészítve egymást, évkönyvszerüen írta meg Szentesnek és környékének a történetét. Az első, 1750-ben Petrák Ferenc készítette változat sajnos nincs meg. A Takács Edit által 1997ben közreadott eddig előkerült tíz krónika közül az 1861-ben keletkezett átirat az első (PETRÁK, 1997,5-28.; TAKÁCS, 1997,43-58.). 14 A lakosság vallási hovatartozását a különböző változatok két helyen reformátusnak (PETRÁK, 1997, 43., 79.), három helyen katolikusnak (Uo., 148., 183., 301.) írják le, négy esetben pedig (Uo., 62., 89., 125., 269.) nem említik. 15 Az idézetek nehézkes olvasatát a szerzők „fonetikus" írásmódja adja, mely inkább részesíti előnyben a népnyelv - azon belül is a szentesi nyelvjárás - kifejezéseit, az irodalmi-köznyelvi szóhasználattal szemben. A szentesi polgári írásbeliségről részletesebben lásd: Katona, 1997, 59-68.; Zombori, 1997, 15-22.