Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

RÉGÉSZET - Pinty Gábor é Sóskuti Kornél – Sz. Wilhelm Gábor: A kiskundorozsma-nagyszéki szarmata település legkésőbbi fázisa

Az „S"-profilú tálak formai előképei már a La Téne periódusban ismertek voltak (pl.: BÓNIS 1969, Abb. 89, 35, Abb. 96, 24-25, stb.), majd hoszszú szünet után ekkortól tűnnek fel ismét az Alföldön, az ún. kelta reneszánszot képviselve a kései szarmata kerámiaanyagban (VADAY 1989, 135). Telepünkön viszonylag gyakori, jó néhány töredék és több kiegészített edény is reprezentálja a formát (BÁRKÁNYI Et. Al. 2003, 263, 136 és 139 kép). (4. kép 6) melyek közül kiemelkedik egy hatalmas méretű, függőlegesen fényesre simított példány. Sajátosságuk az egyenes talpkiképzés. A szarmata leletanyagban már a 3. századtól felbukkanó meredek falú tálak (VADAY 1985, 28) perem alatti hornyolása 4. századtól válik általánossá (VADAY 1982, 127-128). Telepünkön viszonylag nagy számban vannak jelen, a mindig gondosan simított, külső-belső felületű darabok. A típusnál gyakori jelenség a külső felület besimított, általában geometrikus mintával való díszítése. Egy esetben a fenék besimított hullámvonalas díszítése is előfordul. A meredek falú tálak speciális, viszonylag ritkán előforduló, jellegzetes későszarmata-hun kori változatát jelentik az ún. sárkányos tálak. Telepünkön több ilyen töredék is előkerült, melyek külső oldalán szalagszerüen körbefutó stilizált sárkánymotívum látható (5. kép 1). Az edények jó analógiái ismertek Békés, Körös-part és Szőreg-Iván téglagyár lelőhelyekről (VADAY 1982, Taf. 4, 2; ÁCS 1992, II. t. 3). Érdekességképpen elmondható, hogy telepünkön mind a bal, mind pedig a jobb felé néző sárkánymotívumjelen van. Egy másik meredek falú tál belsejében virágszerű, figurális besimítás látható, míg alsó harmadának fényezett külső felületét matt sávban besimított hullámvonal díszíti (5. kép 2a-c). E díszkerámiák töredékeinek viszonylag nagyszámú jelenléte telepünkön, alátámaszthatja Vaday Andrea azon megállapítását, mely szerint a figurális besimítás a dél-alföldi régió kerámiájára jellemző, és hogy gyártási műhelyük is itt feltételezhető (VADAY 1982, 128). A gömbtestü edényre jellemző a vállrész bordával vagy horonnyal tagolása, melyek között gyakori a besimított geometrikus díszítés. Új variánsként tűnik fel a bikónikus, élesen megtört hasvonalú típus és a hengeres nyakú gömbtestü forma is, melyek a későszarmata-hun kori környezetben gyakoriak (VADAY 1985, 29; VADAY 1989, 156). A hombárok, az előző edénytípusokhoz hasonlóan, végigkísérik a szarmata korszakot. Méretbeli növekedés nem észlelhető a korábbi időszakhoz képest. Formailag továbbra is megfigyelhető a hosszúkás testű, szűk nyakú ill. — jóval ritkábban — a széles szájú, öblösebb testű típus is. Késői jellegként értékelhető a perem hornyolása (6. kép 4) és a telepünkön csak egy edényen jelentkező, a vízszintesen kihajló perem besimított hullámvonallal díszítése (VADAY 1989, 140). Az ívesen és vízszintesen kihajló típusok (6.