Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

NÉPRAJZ - Markos Gyöngyi: Egy mezőváros ismerkedési-párválasztási szokásaiból

A város iparos és nagygazda társadalma a Gazdasági Egylet vagy az Ipartestület által szervezett rendezvényeken vett részt. Nagy eseménynek számítottak ezek a város életében, a helyi sajtó részletesen beszámolt róluk. Szintén a jobb módúak számára jelentett ismerkedési és szórakozási lehetőséget a tánciskolában való tanulás.

8 Tánctanítással foglalkoztak Makón Pätz Miklós, Molnár József, Alföldi Gyula, Lakatos Sándor, Szabó Julianna és Schwartz Miksa. Az 1920-as évektől a táncmesterek száma egyre jobban szaporodott a városban, ami a tánctanításra való igény növekedését jelzi. A mesterek tanfolyamaikat rendszerint a helyi újságokban hirdették meg. A tánciskolái tanítások télen, illetve tavasszal folytak. Novemberben és januárban indultak a tanfolyamok, amelyek általában három hónapig tartottak. 16-18 éves korban kezdtek a lányok tánciskolába járni. Ezekre a tanfolyamokra nem mindenki járhatott el, csak azok a fiatalok tanultak itt, akik meg tudták fizetni a tanfolyami díjakat. "Én nem jártam tánciskolába. Nem volt pénz, hogy én járjak. A barátnőjeim meg mentek, oszt tudja, hogy hogy fájt az énnekem? Hogy azok mennek, oszt én meg nem tudok. Szenvedtem. "(1) Más, aki nagyon szeretett táncolni, de nem volt sok pénze, azt a megoldást választotta, hogy egy szezont kijárt az egyik télen, a másik télre újra beiratkozott, mert akkor csak felét kellett fizetni. A legismertebb makói táncmester Schwarcz Miksa (1851-?), akit a mai egyik 90 éves adatközlő csak "öreg Schwarc"-ként emlegetett (9). A másik hasonló korú asszony "alacsony zsidó embör" - ként emlékezett vissza rá (6). Tanfolyamait az Eötvös utcai saját házában kialakított táncteremben tartotta. Csütörtök este nyilvános Zeneestet tartott a fiatalság számára, ahová olyanok is elmehettek, akik nem voltak a mester tanítványai ill., akik a tanfolyami díjakat nem tudták megfizetni. A hagyományos és a modern táncok elsajátítása mellett a tánciskolákban szigorú magatartás- és illemszabályokat is tanultak a fiatalok. Altalános szokás volt Makón is, hogy a nagylányok nem járhattak kísérők, 'gardimamák' nélkül táncolni, szórakozni. Ok vigyáztak a nagylány erkölcseire. Gardimama lehetett a lány édesanyja, keresztanyja, vagy a szomszédaszszony is. A táncteremben "vót sor pad, oszt ott ültek végig a szülők. "(4) Ha a bál után egy legény haza akarta kísérni a lányt, a gardimamától kellett engedélyt kérnie rá. A tánciskolában elsajátított ismereteket nyilvános táncvizsgákon, un. "Nagy próbabálokon" mutatták be, amelyre a család tagjai is elkísérték őket. 11 A tánciskolákról részletesen ír Havas Csilla kéziratban megtalálható szakdolgozatában (Egy mezőváros tánckultúrája...)