Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)
RÉGÉSZET - Langó Péter – Türk Attila: Előzetes beszámoló a Szentes környékén 2002-ben végzett honfoglalás kori régészeti lelőhelyek hitelesítő feltárásairól
helyét Berényi Benjamin nem tudta biztosan megmutatni. Az egyik ilyen lehetett a 6. számú sír, amelyben a váz fej- és mellkasi részét érte bolygatás, azonban a bolygatott csontokat és köztük a leletanyagot is egy-egy csomóba rakva a sír Ny-i végében megtaláltuk. Ebben a sírban eredeti helyzetben egy lótemetkezést is megfigyeltünk 17 . A sírban fekvő harcos férfi mellé tették íjját és nyilakkal töltött tegezét, amelynek száját faragott csontléccel díszítették, sajnos ezek maradványait másodlagos helyzetben találtuk. A temető leggazdagabb sírja az 5. számú temetkezés volt 18 , amelynek betöltése már jelentkezési szintjén is szuperpozíciót mutatott Csalány Gábor egyik kutatóárkával. A sír egy 20-21 éves korában eltemetett rangos fiatal nő temetkezését rejtette, amelynek K-i végét és a lábcsontokat térdtől lefelé 1940-ben megbolygatták, a temetkezés azonban nem került feltárásra. A kiemelkedő mellékletekkel elteméit nő sírjában lemezes gömbtagokból álló gömbsorcsüngős fülbevalópárt tártunk fel, karikáihoz a koponya mögött futó ezüstlánc végei kapcsolódtak 19 . Szorosan az áll alatt két nagy méretű, közel 10 cm átmérőjű, két koncentrikusan elhelyezett, aranyozott bemélyítéssel díszített lemezes hajfonatkorongot találtunk. A kaftán szegélyét nagyméretű kéttagú csüngőkkel díszítették, a fölöttük látható apró, kerek véretekből álló, hozzávetőlegesen kör alakban elhelyezkedő veretsor a kaftán gallérját vagy az ing nyakrészét díszítette. A koponya körül feltárt, nagyobb átmérőjű kerek ezüstvereteket egyelőre párta vagy sapka díszeiként határoztuk meg. Összefoglalás A három temető feltárásából származó elsődleges megfigyeléseinket és benyomásainkat összefoglalva elmondható, hogy a vizsgált temetők szerke17 A részleges lovat a sír É-i oldalában kialakított keskeny padkára fektették hosszában kiterítve, mintegy 25 cm-rel magasabban az emberi váznál. Jól látható, hogy a lócsontok még a temetés során vagy nem sokkal azután csúszhattak le a padkáról, mivel a lólábcsontok többsége ferdén, de anatómiai rendben feküdt. 1!i A sírról részletesen ld. LANGÓ-TÜRK 2003. 19 A lánc és fülbevaló ilyen elrendezés szerinti kapcsolódása gyakori viseleti megoldás a Középső-Volga-vidéken feltárt korai volgai bolgár temetőkben, amelyek leletanyagának formai párhuzamai a Kárpát-medencei honfoglaló magyarok leleteivel közismertek. A Halikov házaspár a Bolsie Tigani temetőből közölt hasonló rekonstrukciót (CHALIKOVA-CHALIKOV 1981, 19. (7. sír) és 29. (17. sír)), ott azonban a fülbevaló karikája nem a fülbe, hanem a fejfedőről a halántéknál lelógó textil- vagy bőrszalagba akasztva látható, és a lánc elöl, az áll alatt fut. Ezt a rekonstrukciót vette át Peremi Ágota a Várpalota, Semmelweis úti temető 1. sírjánál talált lánc és fülbevaló esetében is (PEREMI 1986, 128. 15. ábra). A lánccal összekötött fülbevalópár (Kettenohrringe) viselete valószínűleg bizánci előképre megy vissza, ahol a 6-7. században már ismert ez az ékszertípus. Feltehetően innen terjedt el a steppe, a Kaukázus, a Balkán-félsziget, illetve Kis- és Közép-Ázsia irányában, és tűnik fel a későbbi korok leletanyagában is (vö. SCHULZE 1984).
