Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

RÉGÉSZET - Sipos József: Kelta oppidum erődítményrendszere a Gellérthegyen

SIPOS JÓZSEF Kelta oppidum erődítményrendszere a Gellérthegyen (Terepbejárás alapján vázolt prekoncepció) A téma összegzéseiről Szabó Miklós: A kelták nyomában Magyarországon című könyvében, amely 1971-ben jelent meg és méltán nagy sikert aratott az oppidumot „magaslati, erődített telepnek" nevezi. Caesar leírása szerint a galliai oppidumok városszerüek voltak, melyeket un. gall fallal (murus gallikus) erődítettek: „a haránt egymásra rakott gerendákból készült vázat kövekkel töltötték ki, a kifelé néző részen pedig száraz falat (habarcs nélkül) raktak. A kelta világ azonban nem volt egységes, és az oppidum fogalmába belefért a törzsi menedékhely, stratégiai erődök, kultuszközpontok is. A murus gallicus sem terjedt el - jelenlegi tudásunk alapján - a németországi Manchingnál keletebbre. A nagy csehországi oppidumok száraz kőfalát függőleges cölöpökkel erősítették meg. Hazánkban a kimber betörés és a dák veszély hatására a kelták magaslati, jól védhető helyeket szálltak meg. Rendszerint korábbi földvárakat választottak ki, ahol a tereprendezés és az erődítés jórészt adva volt. Oppidum jellegű lelőhelyek a Dunántúlon: Velemszentvid, Sopron-Várhely (Burgstall), Regöly, Szálacska, Százhalombatta, Balatonföldvár, Esztergom, Budapest-Gellérthegy stb,: Északkelet-Magyarországon Bükkszentlászló, Szanda-Várhegy stb, Ezek az oppidum fogalomnak elméletileg megfelelnek, azonban a kutatások hiánya miatt ma még egy sem nevezhető biztosan oppidumnak. ... Összefüggő teleprészt a Gellérthegyen tártak föl. azonban mindössze az iparos negyedet: városias elrendezésnek nyoma sincs, az a tény pedig, hogy a fazekasok a hegy legbiztosabb pontján, az agyaglelőhelyektől távol laktak, a település menedékhely jellegére utal. A hegy lábánál húzódó tabáni telepről veszély esetén a lakosság a Gellérthegyre költözött fel." (1) Pető Mária: A kelta korszak emlékei c. tanulmányában - amely 1993-ban jelent meg - már több részletet leírt a Gellért-hegyi oppidumról: „A késő kelta korszak legjelentősebb települése, az evariszkus törzs központja, a terület stratégiailag legelőnyösebb helyén, a Gellérthegyen épült fel. A hegyet északról az akkor még szabadon folyó Ördög-árok védte, délről a lágymányosi mocsarak, a Duna felőli oldalán pedig s szinte megmászhatatlan dolomit sziklák tették bevehetetlenné." Szerinte ez az „akkor már évszázadok óta lepusztult és elhagyott késő bronzkori-kora vaskori település helyén épült föl, s magába foglalta a törzsi arisztokrácia lakónegyedét, a köznép lakóházait és