Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

NÉPRAJZ - Bárkányi Ildikó: Házivarrók Apátfalván

A hagyományos ajándékozás szokását egészen az ezredfordulóig megtartották a faluban.) Ma is vállal ruhajavítást, átalakítást, de inkább csak a közeli ismerősöknek, visszajáró, régi kuncsaftoknak. J. Margit, sz. 1925. Édesapja mozdonyvezető volt, szülei házasságkötésük után egy ideig Aradon és Lúgoson laktak, 1920-ban tértek vissza a faluba. 12 éves korában szegődött el tanulónak, 1940-ben szabadult. Balogh Jánosné műhelyében tanult, ahol főként női ruhát, inget, ágyneműt varrtak. Emlékezete szerint Baloghné tudott angolkosztümöt is varrni, sőt divatlapot is tartott. Mikor felszabadult, egy ideig kontárkodott, majd kiváltotta az ipart. A legtöbb megrendelés számára is a ruhákból adódott. Az ünnepi és hétköznapi ruhák mellett sok ún. „magyar ruhát" is varrt, amelyet a lányok a negyvenes években az iskolai előadásokhoz, vagy a gazdakörben, a leányegylet ünnepi rendezvényein viseltek. Az 1960-as évektől végig gombos ruhát is varrt. A negyvenes években a legdivatosabb ruhaanyagok a krepdesin, marokin, hétköznapra karton, zefír, sifon voltak. Az anyagot a falubeli boltokban, Makón a piacon, boltban vásárolták a kuncsaftjai, a hatvanas évek közepétől Jugoszláviából, Romániából is hoztak. Az 1990-es közepén varrt utoljára menyasszonyi ruhát, menyecskeruhát 1998-ban. A legemlékezetesebb számára az a két, különleges esküvői ruha, amelyet hosszú uszállyal készített, alján bebújós „spanglival", ennek segítségével fogta fel a szoknya bőségét a menyasszony. A hozzávaló fátyol olyan hosszú volt, mint az uszály. Az öltöztetést a hatvanas években a helybeli fényképész, Dömötör István feleségével végezte, aki fodrász volt. Aranka néni, sz. 1917. Veréb Katica nevű női szabónál tanulta a mesterséget, 3 hónapig. Veréb Katica műhelyében akkoriban (a harmincas évek második felében) rajz nélkül szabtak. Eleinte, két-három éven keresztül csak a szomszédoknak vállalt varrást, azután kiváltotta az engedélyt a községházán és azután szélesedett a kuncsaftok köre. A háború után szervezett tanfolyamon vett részt, majd vizsgát tett és mesterlevelet szerzett. Az 1930-as évek végén emlékezete szerint már nem varrtak régi formájú viseletet, kevesen hordták a „nagyfart". Sokkal inkább divatosak lettek a loknis, rakott és ráncolt derekú, puffos ujjú ruhák, amelyeket bálba, tánciskolába vagy a korzóra vettek fel a lányok. Ezeken kívül varrtak rakott, ráncolt derekú szoknyákat, fehér blúzzal, vállas kötényt, kabátot, fehérneműt (kombinét, bugyit, hálóréklit) és férfikötényt, inget, gatyát is. Az 1960-as években divatba jött Apátfalván is a kiskosztüm, hosszú és rövid ujjú, így azokat is elkészítette.