Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

NÉPRAJZ - Bárkányi Ildikó: Házivarrók Apátfalván

primé (a háború után, az 194l-es évek végén jött divatba), bemberg vagy santung anyagból készített. Emlékezetesek maradtak számára a tánciskola végén rendezett, ún. nagypróbára varrt, rózsaszín vagy hófehér, művirágokkal díszített taftruhák. Az ünneplő, félünneplő ruhákat krepdesinből, parizettből, marokinból varrta, a hétköznaplókai leginkább flokonból, kartonból. A kész ruhákat az 1950-es évekig szenes vasalóval vasalta ki, 1952ben vásároltak villanyvasalót. Elete során háromszor ment férjhez. Első férje gazdalegény volt, akinek a családja kezdetben ellenezte a házasságot. Rövid együttélésüknek a háború vetett véget. Második férje iparos volt, hentesmester, majd annak halála után ismét párra talált. A második férjével kötött házassága idején sok munkát vállalt. Az ipart eleinte nem váltotta ki, de az ötvenes évek elején az ellenőrzések miatt mégis rákényszerült. Kezdetben az ún. „műhely" a lakószobájuk sarkában volt. Itt állt a varrógép, amelyet munka után hímzett terítővel takart le. A szabást és a vasalást a konyhaasztalon végezte, majd, mikor hentesmester férje 1950-ben „visszaadta" az ipart, annak a nagy hentesasztala szolgált a szabásra. A próbához szükséges tükör a bútorzathoz tartozó nagy állótükör volt. 1959ben építették fel saját házukat, itt külön szobába került a műhely. A mestervizsga letétele után tanulókat is fogadott, egyszerre kettőt is. A tanulók neveléséért 1970-ben kitüntetést is kapott, de tanítványai közül egy sem lett iparos. Az 1960-as évektől menyasszonyi és menyecskeruhákat is varrt. Az esküvő előkészületeihez tartozott, hogy ő varrta a vőlegény ingét is, amelyhez az anyagot a menyasszony családja vette (az eljegyzés alkalmával kapott jegypénzen). Az inget - szokás szerint - küldött minta után varrta meg méretre. Fontos volt, hogy az esküvőn viselt ruha ugyanannál a varrónál készüljön, hiszen a vőlegénying nyakába a menyasszony hajszálát, míg a menyasszonyi ruha aljába a vőlegényét varrták bele. A menyasszony hosszú fátylát és a koszorút a vőlegény keresztanyja vette meg, míg az újasszonykendőt a jövendő anyós vásárolta. A varró részt vett a menyasszony öltöztetésében is, a fátyol feltűzésében a faluban akkoriban működő fodrászok (Szentesi Ferenc és Mócsa József) segítettek neki. A ruhaféléken kívül a hozományhoz, „staférhoz" tartozó, két garnitúra ágyneműt is ő varrta, kockás „manszu" anyagból, vagy a módosabbaknak damasztból, illetve fehér sifonból, amit azután kihímeztettek. B. Julianna, sz. 1928. Több mint ötven évig volt varró. Először Balogh Jánosnénál tanult, akit „nagy varró"-ként tartottak számon a faluban, mivel csak gazdáknak varrt, és volt, hogy egyszerre hét tanulót is tartott. Olyan sok volt műhelyében a