Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

NÉPRAJZ - Bárkányi Ildikó: Házivarrók Apátfalván

ugyanahhoz a varróhoz, aki éppen ezért igen jól ismerte. A varrók általában vigyáztak arra, hogy a bizalmas információkat ne fecsegjék ki. A varrók a női felsőruházat darabjain kívül fehérneműt: inget, kombinét, bugyit, hálóréklit, férfiinget és gatyát is készítettek - utóbbiakat hozott mintadarabról vett méret alapján. Az apátfalvi lányok - főként a módosabbak - stafírungját is ők varrták, amely általában 2-3 garnitúra ágyneműből (ünnepi és hétköznapi), törülközőkből, abroszokból, szalvétákból, fehérneműből (ingek, alsószoknyák, később kombinék, hálóblúzok) állt. A megvarrt darabokat azután, főként a módosabbak számára az ugyancsak varróknak nevezett asszonyok hímezték ki. A mesterségbeli tudás egyik legfőbb próbája az esküvői öltözék elkészítése volt. A varrók készítették a menyasszonyi és a menyecske ruhát, azonkívül a vőlegény ingét is. Az esküvő előtt részt vettek a menyasszony öltöztetésében, amelyet egy nőrokon segítségével végeztek. Ha tanyai esküvő volt, a kész ruhát olykor a karján, gyalog vitte magával a varró, ha kocsit nem küldtek érte. A koszorú és a fátyol feltüzésében a harmincas évektől már a helybeli fodrász is közreműködött. Néhány, jellegzetes sors az apátfalvi varróasszonyok köréből: G. Margit, sz. 1925. Női szabó és leányruha készítő mesterként tett vizsgát Szegeden, 1960ban. 1962-ben kapott iparengedélyt, s egészen 1974-ig működött a műhelye. Napszámos családban született, négyen voltak lánytestvérek. így, bár igazán érdeklődött a varró mesterség iránt - „arra születtem", mondta - a család anyagi helyzete is megkövetelte, hogy iparosként maga keresse meg a kenyerét. Már gyermekkorában vonzódott a varrás iránt: „dajkámnak van egy öreg gépe, azon fogok varrni" - mondogatta. 13 éves korában Makóra, egy magas rangú vasúti tisztviselő mozgássérült lánya mellé állították el szolgálni, ott ismerkedett meg egy Furák Katica nevű apátfalvi leánnyal, aki szépen tudott varrni. Sokat tanult tőle is, majd elszegődött tanulónak a faluban akkor jó nevűnek számító Veréb Katicához. 2-3 hónapig tanult csak nála, azután 14 éves korától már kontárkodott. Előbb nagyanyja „Günter" típusú gépén varrt, majd szülei a Singer cég makói lerakatánál részletre vettek neki egy alig használt varrógépet (egy királyhegyesi család vitte vissza, mivel nem tudták törleszteni a részleteket). Először csak a családnak varrt, férfiinget, kötényt, gatyát, később a konzervgyári munkatársaknak is, ahová dolgozni járt. Hamarosan a falubeli lányok is eljárogattak hozzá, azoknak már báli ruhát is varrt. A szomszédban lakó Mátyás Györgyné varró, aki az édesanyja ruháit készítette, segített neki kezdetben. Az 1940-es években a legtöbb ruhát báli alkalomra készítette. Ezek a ruhák akkori divat szerint derékban vágott, rakott aljú, városias darabok voltak, melyeket vékony, legtöbbször pöttyös, kockás, esetleg csíkos im-