Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Apró Ferenc: A legborzasztóbb éj

jukkái együtt maga alá temeti... csak azon kikötés mellett akartak jönni, ha a szeretett halottat is kihozzuk." (Lázár) „A borzalmas események között a legborzalmasabbak azok, mikor egy úszó és menekülő egyént kénytelen az ember ladikjától eltaszítani, hogy más harminc-negyven ember életét ne veszélyeztesse azon egy miatt... Már az első órákban minden tizenöt-húsz percre lehetett egy ilyen esetet számítani, mikor az esengőt a túlterhelt dereglyébe már nem lehetett felvenni: az ár martalékául oda kellett engedni." (Zubovics Fedor) „A Vargák utcájában [ma: Rom utca] egy ház előtt eveztem... észrevettem, hogy odabenn többen várják a mentést: - Hányan vannak - kérdeztem. - Tizenegyen - kiáltotta sikoltva egy női hang. A víz a szobában már majdnem az asztalig ért... körülötte az anyák az asztalon állva tartották gyermekeiket. Közeledtünk a házhoz, mert még tizenegy személyt felvehettem volna. Már alig valánk öt-hat méterre, midőn egy irtózatos roppanás, utána... vége volt mindennek: a ház a lakóival együtt eltűnt a hullámokban." (Zubovics Fedor) „Néhol a tető, melyre 6-10 szerencsétlen kapaszkodott föl, éppen a mentők szeme láttára omlott össze, maga alá temetvén, akik bíztak benne. A kutató csáklya néha emberhullát fogott ki a vízből, közöttük egy anyát, aki akkor is még keblére ölelte gyermekét." (P. Máté Jób) „Egy ház felé közeledve, világosságot láttunk... A házban hároman voltak. Az anya három éves kis gyermekét tartotta karjaiban... Embereim öszszes erejükkel eveztek a ház felé, s alig voltunk néhány méternyire, midőn ismét egy borzasztó roppanás hallatszott: a házon egy másik, az előbbinél nagyobb repedés támadt. Ezután csak azt láttuk, hogy az anya gyermekét kidobja az ablakon. Embereink meglátták a gyermeket a habokban, ki is halásztuk, de csak ekkor vettük észre - és borzalom futotta el tagjainkat, hogy a gyermeknek nincs feje. Dobás közben az éppen lehulló mestergerenda lemetszette az ártatlan kicsi nyakát." (Zubovics Fedor) „A kerítésen valaki csüng. És midőn odahúztuk ladikunkat, jobb kezében a kerítést tartva, nyakába akasztott subával letakarva, dermedni kezdő embert találtunk. Nagy erővel beemeltük csónakunk fenekére a csurom vizes embert... egy pár másodperc múlva emberünk a csónak fenekén mozogni kezdett, subáját kigombolva, balkarjáról leeresztette és nézte a csomagot, midőn egyszerre fájdalmas, leírhatatlan hangon tör ki kebléből a sírás... Akkor vettük észre, hogy öt-hat hónapos, pólyába burkolt gyermeket tart a balkezében, s a gyermek már halott volt." (Pillich Kálmán) „Egy Pollák nevű vasúti kalauz feleségével és két gyermekével egy tutajon akart menekülni... az óriási szélben a katasztrófa utáni reggelen felborult a tutaj, Pollák valahogyan kimenekült a vízből, feleségét és két gyerme-