Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Marjanucz László: A Temesi Bánság településtörténetéhez

lözte a telepesek erőszakos verbuválását éppúgy, mint a már letelepült vándorlók elűzését a Bánságból. A németek szabad akaratukból és reménységgel teli indultak el a hosszú útra, melynek végén egy elpusztított országrész várta őket, ahol alig volt helyi lakosság. Az eredeti lakosok, a magyarok elmenekültek vagy elpusztultak a török idők alatt, a szerbek és románok pedig szintén bevándorolt jövevények voltak. A Habsburg-kolonizáció fő célterülete az egykori Hódoltság volt, de ezen belül az ún. Svábtörökországra (Baranya, Tolna, Somogy) és a Délvidékre koncentráltak. Utóbbiban foglalt helyet a Bánság. Az Udvari Kamara statisztikái a Károly uralmára eső időszak bevándorlási létszámát Svábtörökországban 30 000, a Bánságban 83 000 főre teszik. Kiemelkedő újjászervezőnek bizonyult Florimund Mercy gróf, aki 1718tól működött a bánsági régióban. A vidék annyira lepusztult és elvadult, annyi rablóbanda csapásaitól szenvedett, hogy mondássá vált: Magyarország a németek sírja". Mercy azonban az elhagyatott vidékből emelkedő régiót csinált. Gondoskodott a mezőgazdaságról, selyemhernyó-tenyésztésről, rizs ültetvényekről, de az utak állapotáról, és a szükséget szenvedő közbiztonságról, a kulturális hálózat kiépítéséről: iskolák és a parókiák alapításáról. A szerencsétlen kimenetelű 1737-39-i török háború oszmán csapatok fosztogatását, szerb és román rablóbandák garázdálkodását hozta magával, s átmenetileg a bánáti telepítési mű törést szenvedett. Mária Terézia és II. József aztán tovább folytatta a kolonizációt még nagyobb intenzitással. Ezt elősegítendő a Bánság kormányzatát is megváltoztatta. Stájerország és Karintia rendjei tiltakoztak a királynőnél amiatt, hogy adóikkal ők tartják el a katonai határőrvidéket, de abból semmi hasznuk nem származik. Ellenszolgáltatásként jól fizető katonai és civil állásokat kértek a Bánságba. Ezért a királynő 1745-ben önálló udvari hatóságot hozott létre a Bánság köz- és pénzügyeinek igazgatására, melynek 1747-ben Erdélyt is alárendelte. Az új udvari szerv neve: Hofdeputaion in Banatiis, Transylvanis et Illycis. Ez csak a királynőnek volt alárendelve, s a Haditanácsot, a Kamarát meg tartományi gyűlést teljesen megfosztotta korábbi jogaitól, így a Határőrvidék kizárólagos irányításától is. A változás nem akadályozta a további migrációt. A nagyarányú beáramlásnak köszönhetően a németség Magyarország lakosságának 10%-át tette ki a 18. század végén. A társadalmi-gazdasági fejlődés szempontjából még fontosabb volt, hogy a németek a városokban az országos átlagot messze meghaladó arányban laktak. Demográfiai és állampolitikai erősödésünkhöz a dunai svábok betelepedése jelentősen hozzájárult. Az elnéptelenedett vidékek nem egyszerűen lakottá váltak, hanem új szisztémájú falvak, árutermelő szorgalom és gazdagodó városi ipar honosodtak meg benne. A dunai svábok Magyarorszá-