Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Forgó Géza: A belvárosi református ótemplom emléktáblái

József, a református egyház gondnoka a maga, és felesége nevében négy vagon búzát ajánlott föl harangkészítésre. A harangot az adakozók tudta nélkül arcképükkel díszítették, és ekkor Bálint Nagy József felesége után Erzsébet-harangnak keresztelték. Szintén az előcsarnokban láthatjuk azt a táblát, amelyen az új orgonára adakozók nevét sorolták föl. A régi orgona még az említett Szikszai Benjámin alatt, 1818-ban készült, de már az 1920-as években kicsinek vélték. 1938 novemberében a presbitérium elhatározta, hogy hálaadásképpen a magyarlakta Felvidék vérontásnélküli visszacsatolásáért megépítik új orgonájukat. Az ünnepélyes avatóra 1939. október 15-én került sor. Az új orgona azóta is szolgálja a várost, hiszen nem csak istentiszteleteken szólal meg, hanem neves művészek koncertjein is. Az emléktáblát állítók reménye szerint: „Unokáink és dédunokáink megállnak majd a márványtábla előtt s olvasván a mostani nemes adományozók nevét, büszkeséggel és szeretettel gondolnak majd mindazokra, akiknek lelkében élő és áldozatos volt a hit és az egyházuk iránt való nagynagy szeretet." A Makói Belvárosi Református Egyházközség 1993. november 21-én, Szikszai György születésnek 250., halálának 190. évfordulóján avatta föl volt lelkészének emléktábláját az előcsarnokban. A 200 éve meghalt Szikszai György, 1738. március 21-én született Békésen. Talán a legjelentősebb Makón működő lelkipásztor Törekvése egyháza gazdagítására, és hajthatatlan szándéka a gyülekezeti élet megreformálására sokakban ellenérzést szült. Az 1781. szeptember 12-i tűzvészben leégett a templom, az iskola és a paplak is. Szikszai György a tűzvész után gyűjtött, házalt, kérvényezett, az elpusztultat újjá akarta építeni. Az elöljárók úgy gondolták, hogy neki is kevesebb fizetéssel kell beérni, de ő ennek csökkentéséhez csak kismértékben járult hozzá, sőt ellenfelei közül egyet följelentett, és börtönbe is csukatott. 1783 tavaszán döntöttek sorsáról és, mint írta „az erőszakos kihányattatásnak fenyegetésével parancsolták, hogy a parochiális házbul költözzem ki, és funkciómat szakasszam félbe". Szikszai György még három évig élt Makón, és az átélt keserűségek hatása alatt elkezdte írni a Keresztény Tanítások és Imádságok című könyvét. 1786. március 27-től a Debrecenben dolgozott, ott is hunyt el 1803. június 30-án. Kéki Imre és dr. Tóth Ferenc ny. múzeumigazgató szervezve a Szikszai ünnepséget tudták, hogy 1996-ban lesz 160 éves Szirbik Miklós tanulmánya, ezért a márványtábla megrendelésénél gondoltak a három évvel későbbi évfordulóra is. így a Szikszait elénk idéző táblára 1996. június 30-án