Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2002 (Szeged, 2003)

HELYTÖRTÉNET - Rózsa G.: Klebelsberg Kunó Szentesen

A külterületi iskolák tanítói a városból kerülnek őrhelyeikre, s az a sóvárgás a város után, amely lelküket állandóan betölti, átragad a tanulókra is. Hogy ezt kiküszöböltük, azért kell elsősorban az iskolák szellemének hitvallásosnak lenni. Ezután áttér a francia pedagógiának arra a hibájára, hogy ott a tanítókat semmi sem akadályozza abban, hogy belépjenek a szocialista táborba. Ilyen tanításból nem kérünk. Hitvallásos iskola kell és nem akarjuk, hogy a tanító a szocializmus agitátora legyen. Kövessük Krisztust, nyújtsuk oda neki kezeinket, hogy vezessen bennünket, mert ö az Út, az Igazság, az Elet. " Protestáns szónok következett, majd egy evangélikus ezredes, és végül egy Jézus Társaságbeli generális beszélt a nők előtti keresztény lovagiasságról, II. Gyula pápáról, akinek felolvasták az áldás-táviratát Gasparri bíbornok közvetítése útján. Délután díszközebéd volt a Tóth József színházban, az előkelőségek küldöttségeket fogadtak, a minisztert a vármegyeházán helyezték el az ún. „várispáni lakban". Hajnalban hazautazott. A szentesi beszédét megismételte egy hónap múlva a budapesti tanfelügyelői értekezleten, és súlyosbította is azt az írástudatlanságra vonatkozó országos statisztikákkal: hétmillió magyar lakosból 1 millió hat éven felüli még írástudatlan. Az Alföldi Ellenzék következő vasárnapi számában vezércikkben bírálta a minisztert: „...Ne vegye rossz néven a miniszter úr, ha azt mondjuk, hogy nem ismeri eléggé a tanyavilágot, vagy legalább is nem ismeri eléggé, mondjuk a szentesi és Tisza menti tanyavilágot. Sűrűbbé akarja tenni a tanyák között az iskolákat. Ez a törekvés magában véve még érthető'. De miképp fogja azonban megoldani azt a kérdést a miniszter, hogy a sűrűbben felállított iskolákba járhassanak a tankötelesek ? Hiszen eddig sem az hiányzott az iskolalátogatáshoz, hogy nem lett volna például a szentesi tanyák között megfelelő' számú iskola. Az volt a baj, hogy a kis tanyai fiúknak, lányoknak nem volt megfelelő' ruházatuk; csizmájuk, télikabátjuk, melyben látogathassák az iskolát. Ezt semmiféle tanügyi reform nem fogja pótolni. Ezt népjóléti intézmények, a tanulók szüleinek kereseti lehetőségei biztosíthatják csak. Hiába a legkitűnőbb pedagógia, ha nincs meg a lehetősége annak, hogy egészségük kockáztatása nélkül elmehessenek a szegény tanyások gyerekei az iskolákba, melyek ha még oly sűrűk is lesznek, kilométeres távolságokra maradnak a tanyáktól... A miniszter ki akarja fejleszteni a népiskolák osztályait is. A négy elemit nyolc osztályra akarja fejleszteni. Kérdjük azonban a miniszter urat, hogy kinek akarja ezt felállítani? Hiszen a szegény ember alig várja, hogy a gyereke a tíz évet elérje, már kénytelen befogni az élet igájába, mert még akkor is alig tud élni, ha minden gyereke keres, hát még akkor, ha a gyerekek tíz éven felül nem gondoskodhatnak maguk és családjuk