Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2002 (Szeged, 2003)

RÉGÉSZET - Fári I.: Történelmi játékok – anyaggyűjtés egy kiállításhoz

nyem szerint nem minden idolnak lehet misztikus jelentőséget tulajdonítani. Kétségtelen, hogy egy részüket a gyerekjátékok közé kell sorolnunk." (BANNER 1930. 102. Taf. XXXIII.) A neolitikus és bronzkori sok és sokféle állatfajt megjelenítő (medve, szarvasmarha, juh, ló, kutya, vaddisznó) állatszobrocskák déli eredetét és kapcsolatát vizsgálva Makkay János a szokásos vallási képzetekkel való összefüggést (termékenységvarázslás) kiegészítette egy sajátos fölajánlási ajándék szereppel, miszerint az áldozatbemutatásnál a valódi élő állatokat helyettesítették azok kicsi szobor másolataival. Egy Szihalomról származó munkaábrázolásnál - kosarat vivő lópár - részletes elemzésekor azonban megállapította: „A jelenet megmintázása, a kis szobrocska elkészítésének hátterében egyaránt kereshetünk a mindennapi vagy a vallásos életben gyökerező indítékot, és ennek alapján magát az ábrázolást akár gyermekjátéknak, akár a kultusz tárgyának is tarthatjuk." (MAKKAY 1959. 35.) A szegedi gyűjteményben a csókái neolit telepről található vaddisznóhoz hasonlító cseréptöredék (56.5.24.), a Gyálarét - Szilágyi major (66.9.479.) és a Deszk 1. olajkút szintén neolit lelőhelyről (69.1.1.) ismerünk állatalakú plasztikát. A Röszke-lúdvári Körös kultúrához tartozó telepen, mely ember ábrázolásban gazdag, egy házmodell töredék (57.2.6.) oromrészén található állatábrázolás. Természetesen a csörgők ugyanúgy lehettek a szertartások nélkülözhetetlen kellékei, mint gyerekjátékok. A szegedi múzeumba 1885-ben bekerült körte alakú, változatos krétabetétes díszítésű szép kis csörgő (lelőhelye: Mindszent fölött a Tisza bal partján a teési magaslat) közvetlen párhuzamát a Tiszaug-Kéménytetői középső bronzkori lelőhelyen találjuk meg (BÓNA 1975. Taf. 259.). A leltározó, Reizner János agyagedényt írt meghatározásként, a tárgy funkcióját tekintve is mértéktartó: „Benne agyag szemecskék, mi arra enged következtetni, hogy gyerek játékszer, csörgő lehetett." (Régiségtan Napló 174/1885.) A bronzkorban elterjedt a közlekedést nagyban elősegítő küllős kerekű kocsi használata. A különböző kultúrákban megtalálhatók kicsinyített változataik, ill. többnyire csak kocsikerék modellek, mivel a hozzá tartozó kocsi fából készülhetett. Ezeket is a kultikus tárgyak közé sorolja a kutatás, mint a szertartás folyamán használt kultuszedényeket. (KOVÁCS 1977. 72.) A szentesi múzeumban három darab 7-8 cm-es átmérőjű kerékmodell is található: Öcsödről (54.159.13.), ill. Szentes- Homokbánya (54.184.2.) és Szentes-Nagyhegyről (54.195.9.). Még kevésbé meghatározható a rendeltetése az agyagkorongoknak. Az edény falából kivágott, letördelt, bekarcolt díszü bronzkori agyagkorongokat Matuz Edit veszi új megközelítésben vizsgálat alá (MATUZ 2002.). Szerinte - római kori és középkori analógiák alapján - ezek a korongok