Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2002 (Szeged, 2003)

RÉGÉSZET - Bede Á. - Szarka J.: Egy középkori határjárás nyomában

kéziratos térképek is szántókat jelölnek rajta (1. katonai felmérés, „Coll: XIX. Sectio XXV.") (8. kép). Innen továbbhaladva a Szentmártonról Fábiánsebestyénbe vezető úthoz jutottak, ennek mindkét oldalán nagyobb jelzett határjelet állítottak. A határjárók továbbhaladva, s közben újabb határjelet emelve, végül elérték a kezdő kiindulási pontot, vagyis a birtokterület Ecserhez legközelebbi szélét}

1 Az oklevélből megtudhatjuk, hogy létezett a középkorban egy Szentmártont (ma Kunszentmárton) Fábiánsebestyénnel közvetlenül összekötő út.

18 Ez az út csak helyi vonatkozású lehetett, viszont keresztezett nagyobb jelentőségű országutakat, mint a szentes-szentmártoni út, a szentes-szarvasi út vagy a Pankotai út (1. kép). Feltehetőleg a szentes-kunszentmártoni útból ágazott ki délkelet felé, majd a Veker-oldal, Kaján, Vekerhát (Rekettyés-oldal) és Fábiánsebestyén-Belső-dűlő határrészeken keresztül futott délre, végig vízmentes területen. Egyetlen akadály közben a Veker-ér volt, itt viszont egy átkelőhely működhetett. Mivel az út egésze ma már nincs meg, így a pontos nyomvonalat sem tudtuk meghatározni (valószínűleg létezik még Kaján határrészben egy kb. 2,5 km hosszú szakasza). A mai Rekettyés-dűlőben található határjelző dombok (4. és 5. kép) feltehetőleg újkoriak; 1775-ben volt a területen az utolsó határmódosítás és -per a Keglevich család birtokszerzése kapcsán (KÁROLYI 1911, II. 62). A régi nyomvonalon, a régi határjelző dombok helyén hányhattak ekkor újakat, esetleg a középkori eredetű dombokat újították vagy erősítették meg. Áz itt talált faragott határkövek valószínűleg újkoriak, de középkori előzményüket sem lehet kizárni (SZABÓ 1969, 113-115). A 19. században és a 20. század elején még 9-11 határdomb állt Rekettyés-dűlőben a korabeli kéziratos térképek tanúsága szerint. Mi ezekből még mindig megtaláltunk 7-et. Közülük ötnél a határkő is megvan, egy helyen pedig a domb el van bontva ugyan, helyén viszont a földbe ásott határkő még most is áll. Ahol nincs út, csatorna vagy kisebb gát, ott több helyen jól megfigyelhető a határ nyomvonalán futó és az egyes határjelző dombokat összekötő régi határárok is. 17 „cum ydem p(ro)bi uiri el(e)cti atq(ue) reambulator(es) ad quanda(m) uiam que ducit et tendit siue p(ro)cedit ex Zenthmarthon ad poss(es)sion(em) p(re)dictam Fabyansebesthyen penes pratum Rekethyes peruenissent cui(us) uie ibid(em) ex utroq(ue) latere metam maiore(m) et notabiliorem erigi fecissent tand(em) conseque(n)ter proceden(do) uersus primo posita(m) et signata(m) meta(m) ex p(ar)te septemtrionali prope eandem meta(m) prima(m) finalem metam p(ro) signo erigi et notari uiri p(re)dicti iurati fecissent et p(ro)curassent" 18 Blazovich László fordításában Szentmárton helyett tévesen Szentlászló szerepel (BLAZOVICH 1985, 18; BLAZOVICH 2002, 27), ezt Zsíros Katalin is átveszi (ZSÍROS 1990,42-43).