Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2002 (Szeged, 2003)

RÉGÉSZET - Bede Á. - Szarka J.: Egy középkori határjárás nyomában

BEDE ÁDÁM-SZARKA JÓZSEF Egy középkori határjárás nyomában A Fábiánsebestyénhez tartozó Rekettyés rét 1523-as határjárása Mind a középkor, mind az újkor folyamán elterjedt irattípus volt a határjáró oklevél (reambulatio), melynek jelentőségét számunkra az adja, hogy különböző mesterséges és természetes objektumok segítségével írja le egy terület határát. Külön hangsúlyozást érdemel, hogy a határjárások jogi célzattal készültek, feladatuk a későbbi viták kiküszöbölése volt. Igyekeztek ezért olyan biztos pontokat - jelzett fákat, határdombokat, -köveket - és vonalakat - folyókat, utakat, árkokat - rögzíteni, melyek a környéket jól ismerők számára egyértelműen meghatározták két birtok vagy település határvonalát. E részletes leírások értékes forrásai a helytörténeti, régészeti kutatásoknak, és ezek segítségével lehet megállapítani az egykori közigazgatási határokat is. A történeti kutatások szempontjából különösen a mesterséges határpontokról: településekről, templomokról, temetőkről, sírhelyekről, szántókról, halmokról, határjelző dombokról szóló információk az érdekesek.

1 Azonban nemcsak a társadalmi, hanem a természeti folyamatoknak 1 A határjáró oklevelek régóta foglalkoztatják a jog- (BELÉNYESY 1955; BELÉNYESY 1955a), az agrár- és gazdaságtörténészeket (BELÉNYESY 1954; BELÉNYESY 1958; ZATYKÓ 1997), a történeti földrajz és a helytörténet kutatóit (SOLYMOSI 1976), valamint a társtudományok képviselői közül a néprajzosokat (GYÖRFFY 1921; TÁRKÁNY SZŰCS 1981, 689-691), a régészeket (KRISTÓ 1981; TARI 1995; PASZTERNÁK 2000), a földrajzosokat (KISS 1999; MIHÁLY 2000; KISS 2001) és a nyelvészeket (ÓMOLV 18-26, 102-105, 139-141, 149-153, 208-213; BÁRCZI 1951). Ennek ellenére középkori határjárásokról önálló monográfia mindezidáig nem született, noha Szabó István és Maksay Ferenc településtörténeti müvei rövid összefoglalást adnak ezen oklevelek főbb vonatkozásairól és jelentőségéről (SZABÓ 1969, 107-116; MAKSAY 1971). Az egyetlen monografikus igényű munka Takács Lajos nevéhez fűződik, aki elsősorban 17-19. századi levéltári forrásokat dolgozott fel (TAKÁCS 1987). A határjárásokban szereplő földrajzi nevek és határpontok beazonosításához elengedhetetlen segítséget nyújtanak az egyes történelmi időszakokat és területeket felölelő történeti földrajzi munkák (AMTF; CSÁNKI; BLAZOVICH 1996 stb.), a nagy oklevélkiadási vállalkozások (ANJOU-OKLT; ZSO stb.), valamint a névanyagot feldolgozó gyűjteményes kötetek (MOKLSZ; TESZ; FNESZ; MEZŐ 1996 stb.). Középkori határjárások helymeghatározásaira kevés konkrét kísérletet találtunk a szakirodalomban, bár helytörténeti munkákban valószínűleg szép számmal akadhatnak ilyenek. Mintaszerűnek tekinthető két alapvető munka, melyek módszertani alapvetéseit mi is figyelembe vettük. Az egyik Györffy Györgynek a Tihanyi alapítólevél kapcsán készített helymeghatározása (GYÖRFFY 1956), a másik Laszlovszky József tanulmánya, melyben az 1075-ös garamszentbenedeki oklevélben említett két Tisza menti birtok helyét azonosította be (LASZLOVSZKY 1986). Módszeres kutatásokat folytatott településtudományi vizsgálatai során Major Jenő is, eredményeit azonban csak elvétve közölte, például a Zala megyei Kistolmács esetében (MAJOR 1959, 4-5). Újabban Vas