Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2002 (Szeged, 2003)

RÉGÉSZET - Ozsváth G.: A régészeti malomleletek feldolgozásának buktatói

- Még mielőtt a rekonstrukcióra kísérletet tennénk, mindenképpen meg kell vizsgálnunk tüzetesen az adott objektumból előkerülő, teljes tárgyi és esetlegesen fennmaradt növényi leletanyagot, hisz megeshet, hogy valamely jelentéktelennek tűnő körülmény felértékelődhet malmunk összerakásakor. - A talált leletek restaurálásakor lépésről lépésre rögzítenünk kell a tisztítás folyamatát, figyelve és gondosan meghagyva az esetleges fém és/vagy csak ritkán tetten érhető növényi nyomokat. A fémnyomok leggyakrabban a korábban említett központi nyílás körüli vesétekben, illetve a kövek oldalán található furatokban valószínűsíthetők. - Miután gondosan körüljártuk és összegyűjtöttünk a darálónkról minden jelentős és jelentéktelennek tűnő adatot, hozzáláthatunk a szakirodalmi párhuzamok kereséséhez. E tekintetben arra kell felhívnom a figyelmet, hogy az adott szerző általános el- vagy el nem fogadottságán túlmenően logikai úton járjuk végig elméletét. Tapasztalat, hogy a legelhibázottabb elméletek is hozhatnak felszínre használható összefüggéseket, míg apró, észre nem vett összefüggések a legnevesebb kutatókat is tévútra vihetik. Ha rajzot, rekonstrukciót sikerül megfigyelnünk, keressünk megnyugtató választ minden kérdésünkre. - Ezt követően próbáljuk manuálisan összerakni szerkezetünket. Amennyiben valamely összefüggést ezek után sem sikerül tisztáznunk, valljuk be, és hagyjuk a kérdést függőben. Vizsgáljuk meg, miért van kevés elfogadható régészeti korú malomrekonstrukció: - Csak a legritkább esetben kerültek elő teljes őrlőszerkezetek. - A régészeti feltárások során nem minden esetben terjedt ki a figyelem a teljes mellékletanyagra, vagy éppen nem hozták azokat összefüggésbe az őrlőszerkezettel. Ezen tévedés tetten érhető - amint arról már szóltunk - az egyik, határon kívüli múzeum kiállításán, ahol az őrlőkövet külön leltározták és állították ki; a hozzá tartozó, forgás-központosító vasalkatrészt viszont - mint vágóeszközt - egy távolabbi tárlóban mutatták be. Néhány olyan apró részlet, egy-egy folt (pl. rozsdafolt, famaradvány), amely - ha már csak lenyomatában is - a malom szerkezetének rekonstruálásában meghatározó lehetett volna, a restaurálás során el is tűnhetett. - A már elhasználódott, tönkrement malmok darabjait gyakran másodlagosan, harmadlagosan egyéb feladatokra használták. - A fém alkatrészeket legtöbb esetben szintén átalakították, újra hasznosították. - A kőből készült, nagy méretű őrlőszerkezetek - időállóságuknak köszönhetően - akár évszázadokon át is használatban lehettek. Ugyancsak az egyes kézimalmok élettartamát növelte a hozzájuk mint az élet megtartói-