Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2002 (Szeged, 2003)

HELYTÖRTÉNET - Rózsa G.: Klebelsberg Kunó Szentesen

- Én is az Alföldön, egy tőlünk elszakított Maros-parti kis faluban születtem, - kezdte beszédét -. Szívem és érzésem ide köt. A külföldet is azért járom, mert egy nagy hídverést tartok szükségesnek a külföld és az Alföld között. - Sokszor kérdik tőlem, aki szeretem az Alföldet látogatni, mit akarok itt látni ? Én az mondom, elsősorban keresem az embereket, mert az itteni városok alkalmas emberek nélkül nem létezhetnek. És ha a kül- és belföldi útjaimon gyarapodtam valamivel, az elsősorban az, hogy itthon is megtanultam ismerni az embereket, férfiakat, akik rendkívül nehéz viszonyok között ritka becsületes munkát végeznek. - Nekem az az érzésem, hogy akik Budapesten élnek, ferde képet nyernek a magyar hivatalnokról. Látnak hatalmas épületeket, melyek folyosóin a vidéki ember eltévedhet és látnak ügymenetet, mely az élettől teljesen távol esik. - Akik a magyar hivatalnoki kart meg akarják ismerni, azoknak csak azt mondhatom, menjenek ki a vidékre. Látni fogják, hogy a vidéki hivatalnoki kart nagy népszeretet tölti be. Megismerhetik a magyar hivatalnoki kar legbecsületesebb típusát, a polgármestert, aki a kényelemről, a családi élet és a szabad órák örömeiről lemondva, minden idejét és gondolatát odaadja az ő városának. - Azt hiszem, hogy akik időnként Szentesre ellátogatnak - ezek közé számítom magamat is - itt egy végtelenül egészséges fejlődést láthatnak. Ez pedig annál becsesebb, mert Szeged és Vásárhely természetes konkurenciát csinálnak. Az itteni szép fejlődés egyedüli magyarázata, hogy a polgármester és a város polgársága kart karba öltve dolgoznak. - Emelem poharam Szentes város dolgozó becsületes magyar népére és arra, aki a város ügyeit annyira szívén viseli: a polgármesterre. A miniszter elsőnek koccintott poharat a polgármesterrel és feleségével, akiket a többiek is elhalmoztak üdvözlésükkel. Asztalbontás után a miniszter élénk beszélgetésbe merült a város és a megye reprezentánsaival. - Éjfél előtt néhány perccel köszönetet mondott a magyaros vendéglátásért, szívélyes búcsút vett a polgármestertől és a ház úrnőjétől és kíséretével felment a megyeházára, ahol pihenőre tért." Tudjuk, hogy a megyében Szeged fontosabb volt a miniszternek, hiszen akkorra voltunk túl a város Víz utáni újraépítésén, álltak a középületek, működött a menekült egyetem, felavatták a Fogadalmi-templomot, körbeölelte a nemzeti pantheon, indult a hittudományi főiskola és egy év múlva (1931) a Szabadtéri Játékok is. Látogatása alkalmával, ennek részeként a szombat esti vacsora pohárköszöntőjében Szentes és a megye vezetésének adta meg a tiszteletet. (ALFÖLDI ÚJSÁG 1930. VI. 17. 2. o.)