Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2002 (Szeged, 2003)

RÉGÉSZET - Ozsváth G.: A régészeti malomleletek feldolgozásának buktatói

- Méri István a Magyar Mezőgazdasági Múzeum felkérésére készített Árpád-kori malom-rekonstrukciót

1 . Munkáját ásatásai tapasztalataira alapozta. Tudjuk, hogy Orosháza határában talált e korszakhoz tartozó őrlőkőpárt, sajnos azonban csak szórvány leletként. Rekonstrukciójában helyesen fogta fel, hogy az 50 cm körüli átmérőjű kopár esetében - amenynyiben ennek más ellentmondó tényező nincs - peremmeghajtással érdemes számolnia. Ugyancsak mellette szól a keresztvas és az alsó, azt feltámasztó - a kövek közötti távolság szabályzására is szolgáló - tengely alkalmazása. A rekonstrukció azonban sok ponton magán viseli - és ezt maga Méri sem tagadja - a jó szándékú szubjektivitás problémáit

16

. Az illusztrációban ezért tűnik erőltetettnek a malomkőpár távolság-szabályozásának megoldására tett javaslata, mely alapján egy, az alsó kő alá helyezett tőkébe bevájt üregben lépcsőzetes ékre támaszkodik a távtartó tengely. Ugyancsak túlságosan erőltetett megoldás az állványként használt tőke kialakítása is. - Szabó Kálmán Kőcserről 11. századbéli érmékkel meghatározott darálókőleletet mutat be. Bevallottan kételyei támadtak az őrlőszerkezet elemeinek azonosításában és rekonstrukciójában

17

. Gondot jelentett számára az alj- és felső kő elkülönítése. Az általa (44-45. ábrán) bemutatott kövek nagymérvű hasonlóságot mutatnak a Szalontai Csaba által Kiskundorozsma-nagyszék határában feltárt egyik malomkőpárral

18

. Szabó Kálmán értelmezését tévútra terelte, hogy a felső kő oldalában (egymással átellenben) két furatot talált a hajtókar számára. Ezt úgy értelmezte, hogy egy időben két L-alakú hajtókart használtak, és ezeknél fogva két kézzel, jobbra-balra mozgatva őrölték volna a gabonát. Ez a megoldás nem tenné indokolttá azt a munkát, amivel a kerek malomkövek kialakítása jár. Figyelmesen szemügyre véve az adott őrlőkövet, megállapíthatjuk (ez már az ábrán is látszik), hogy az eredetileg egyetlen hajtókar helye kikopott, a kő már nem tartotta azt, és másik rögzítőlyuk mélyítése vált szükségessé. A kikopott furat és a később mélyített másik szintén megtalálható a fentebb említett kiskundorozsma-nagyszéki, valamint egy csernátoni (Erdély) őrlőkőpár felső kövén is

19

(2., 3. ábrák). A nagyszámú régészeti malomkő ismeretében az élettartam ily módon való meghosszabbítása általánosnak tekinthető

20

. A bemutatott néhány esettanulmány révén részben érintettük, melyek azok a megválaszolásra váró kérdések, amikor malomkövek, malomkőtöredékek, malomalkatrészek kerülnek elő a régészek munkája nyomán. Az MÉRI 1970. p. 73. Uo. p. 74. II. tábla. SZABÓ 1934. Kecskeméti múzeum ásatásai, I. kisréti part. In: Archeológiai értesítő p. 9-39. OZSVÁTH 2003. p. 135. 4. kép. Uo. p. 135-136.4., 6. képek. V.o. BALÁZS 2003. p. 118.