Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)

HELY- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Halmágyi P.: „Hatvan éve történt”. Lengyel katonák Magyarcsanádon 1939 őszén

Alexander Piskorski lengyel polgár szállította a közeli nagyvárosba őket, majd lakásáról pihenés és átöltözés után immár civil ruhában a pesti vonattal elutaztak az önkéntesek. A fővárosban útlevelet, vonatjegyet, s némi pénzt kaptak, és Olaszországon keresztül a nemzetközi gyorssal elindultak Franciaország felé. A német elhárítás hamar felfigyelt az utazásokra. Új módszert kellett tehát kitalálni, s ezután csak a dél-dunántúli táborokig vonatoztak a lengyelek, s innen szöktették át őket Jugoszláviába. Ebben a munkában sok vasutas, a drávai határt jól ismerő erdész, halász, gazdálkodó vett részt. A magyarcsanádi tábor parancsnokát be is rendelték Szegedre a sorozatos létszámhiányok miatt, ám végül semmi nem történt. (Mint a visszaemlékezésekből tudjuk, egy igazolvánnyal öt-hat lengyel katona fordult meg a táborokban. Egyrészt ez is az oka annak, hogy a mai napig nem tudjuk pontosan megmondani hányan menekültek Magyarországra, ill. hányan mentek innen tovább Franciaországba, vagy a Közel-Keletre tovább harcolni a német fasizmus ellen.) Az evakuáció, bár mind jobban konspirálva, folytatódhatott. A Franciaországban Sikorski tábornok vezetésével megalakult lengyel hadseregnek először a szakképzett katonák; pilóták, harckocsizók, tengerészek, utászok, tüzérek, sofőrök kellettek, így először ezek hagyták el a magyarországi táborokat. A Magyarcsanádon maradottak egyre inkább beépültek a két község: Apátfalva és Magyarcsanád életébe. Elhatározták, hogy műsoros estet rendeznek karácsonyra. A község vezetőivel Borcsányi Nándor főjegyzővel, Bellovai Sándor jegyzővel, Irlanda Dezső református, Lucái Mladen román ortodox, Sedos Velko szerb ortodox pappal, Neducza István és Varga Ferenc tanítókkal folyt a szervezés. A táncokat (lengyel katonák magyar lányokkal), szavalatokat, akrobata mutatványokat tartalmazó kedves műsort nagy sikerrel mutatták be. Az est végén, a közelgő szentestére gondolva a lengyelek ajándékcsomagokat kaptak a hallgatóságtól. Nehéz lehetett még így is a hazától, a családtól távol töltött első karácsony. Az evakuáció 1940-ben, 1941-ben tovább folytatódott. Az akció oly sikeres volt, hogy 1941 őszére a kezdeti 141 katonai internáló táborból mindössze 20 egynéhány maradt. Lassan a magyarcsanádi tábor is kiürült, és lakóira csak a templom - 1939. október 29-én, a lengyel katonák hálából elhelyezett - szentképe, és az egy életre itt feleséget talált és családot alapított Guzy Szaniszló emlékezett. A mai 60. évforduló kitűnő alkalom, hogy lengyel barátainkkal együtt felelevenítsük a múltat, s megőrizzük a két nép barátságának e szép emlékét.