Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)

RÉGÉSZET - Türk A.: Szentes-Kaján, Temetőhalom régészeti lelőhely 2000. évi feltárása

retü, kerek átmetszetü aranyhuzalból készített példányuk is napvilágot látott egy-egy erősen bolygatott sírból (7., 21. sír), közülük az egyik S-vége bordázott. E tárgytípusról Mesterházy Károly 1983-as összefoglalása Csongrád megyéből 2 lelőhely 3 sírjából összesen 4 db-ot közölt: Deszk D temető 11. és 152. sírjából egyet-egyet, Opusztaszer monostor 746. sírjából pedig 2 dbot, mely valamennyi bordázott végű (MESTERHÁZY 1983, 143-4.). Révész László Hódmezővásárhely-Nagysziget lelőhely 105. sírjából további 2 darabot említ, melyek szintén bordázott végűek (RÉVÉSZ 1996, 309.) Mesterházy Károly a XI. sz. második felére, végére keltezte ezt az ékszertípust, tulajdonosait pedig a kora Árpád-kor, már keresztény vezető rétegének tagjaiban határozta meg (MESTERHÁZY 1983, 146). Egy kislány feldúlt sírjában (12. sír) napvilágra került egy bronz véretekkel díszített öv. A vékony, lemezes csattest mellett szív és hasáb alakú áttört véreteket bontottunk ki, sajnos valamennyit másodlagos helyzetben. A temetkezés magasan, az arany S-végü hajkarikák környezetéből került elő, nem sorolható tehát a legkorábbi horizonthoz. A 33. számú női sírban nemesfém szállal kivarrt textilszalag maradványaira bukkantunk, melyet helyzete alapján a hajba fontak. Ugyanebben a sírban a medencére hajlított kezek alatt egy 11. sz.-ra keltezhető ezüst pántgyűrűt tártunk fel. A gyűrű formája a 10-11. századi köznépi temetőkből nagy számban ismert, leggyakrabban madarat, illetve pentagrammot ábrázoló, kiszélesedő fejű pántgyürükre hasonlít, melyekről Bálint Csanád kimutatta, hogy a bizánci hatásra terjedtek el a Kárpát-medencében (BÁLINT 1976, 249.). Az általunk feltárt darab pontos párhuzamát nem ismerem, díszítése, véleményem szerint sematikus emberalakot ábrázol, felemelt kezekkel. A datálásban a legnagyobb segítséget a pénzek jelentik, bár a rétegtani megfigyelésekről ezek esetében sem mondhatunk le. Négy darab érem vált ismertté az általunk feltárt temetőrészletben. Kettő a templomtól délre fekvő temetőrészletre nyitott szelvénytől délre, szórványként a szántásból került elő, melyek közül az egyik Kálmán dénárja, a másik egy 12. sz.-i, uralkodóhoz nem köthető veret. A pénzek közül kettőt sírból, halotti obulusként tártunk fel. A 7. sírban II. István veretét az elhunyt kezébe tették, a 15. sírban II. Béla érmét pedig a kopnya mellé. Összefoglalás Az elhangzottakat összefoglalva elmondható, hogy Szentes-Kaján, Temetöhalmon egy Árpád-kori, feltehetően a 11-12. sz.-ra keltezhető falusi plébániatemplom és a körülötte lévő temető módszeres feltárását kezdtük meg. A lelőhely felső időhatárát egyelőre a tatárjárás dátumához köthetjük, ezt a felsorolt leletek mellett a telepen talált kerámialeletek is megerősítik.