Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)

RÉGÉSZET - Türk A.: Szentes-Kaján, Temetőhalom régészeti lelőhely 2000. évi feltárása

déli hajófal külső oldalán, ahol számos metszetet dokumentáltunk. A templom eddig feltárt belső részeiben temetkezést nem találtunk, mely megfelel az Árpád-kori szokásnak. A kelet-nyugati tájolástól a nyújtott helyzetben fekvő vázak csak kis eltéréseket mutattak, elhelyezkedésük az egykori templomhoz igazodott. Sírfoltok csak az alsó, már altalajba mélyedő temetkezések (5., 15., 18., 33. sír) esetében jelentkeztek. A kezeket a test mellé, néha a medencére, vagy a hasra hajtották. A legtöbb halottat ácsolt fakoporsóban temették el, mely jelenség a sírok felénél volt megfigyelhető, helyenként igen nagyméretű koporsódarabok is megmaradtak (6., 10., 18. sír). A koporsók szerkezetére tett megfigyeléseink alapján elmondható, hogy azoknak két oldala és teteje készült fából, melyeket kapcsok és szögek rögzítettek, alsó deszkát azonban nem találtunk. Ilyen típust Szatmári Imre is leírt Csorvás hasonló korú temetőjéből (SZATMÁRI 1999, 101-2.) A sírokban gyakori jelenség volt a sírgödör egy részének faszenes, égett elszíneződése, a szokás analógiái ismertek más Árpád-kori temetőkből is. A faszén mindenképpen a temetési szertartás során került a sírba, mivel a halott, illetve a koporsó alatt figyeltük meg. A sírok között három biztosan téglakeretes volt (1., 2., 13. sír) épített téglaszerkezettel, további egy sír esetében ez a temetkezési rítus valószínűsíthető (12. sír). A téglakeretes sírok közül egyet, a 13. számút teljesen kirabolták, a sír téglaépítményéből mindössze a déli oldal maradt meg. Az 1. számú sírban a két hosszanti oldalon, a legalsó téglasort tudtuk megfigyelni. A 2. számú, téglakeretes sírban három vázat bontottunk ki, mely alapján családi kriptaként (is) értelmezhető a templom déli falához igen közel épített temetkezés. Ez utóbbi sírban a téglakeret nyugati végébe koponyafülkét faragtak. A sírépítményekhez használt téglák méretei: 260280x135-150x35-40 mm. A téglakeretes sírok temetőbeli elhelyezkedésük alapján biztosan nem a legkorábbi réteghez tartoztak, inkább a 12. sz. első felére, vagy későbbre keltezhetők, mivel alattuk még több vázat is kibontottunk. A temető leletanyaga A szántás alsó részéből, szórványleletként került elő egy nyitott végű, bronzból készült hajkarika. Szőke Béla ezt az ékszert a 10. sz. utolsó harmadától keltezte az S-végü karikák általánossá válásáig (SZŐKE 1962, 35.). Valószínűbb azonban, hogy ez az igen egyszerűen elkészíthető ékszer használata átnyúlik a 12. sz.-ra is, amint ezt Bakay Kornél az Ipolymenti temetőket összefoglaló munkájában megállapította (BAKAY 1978, 174.). A temető területén szórványként, majd sírból (21. sír) is előkerült Svégü, ezüst és bronz karikák típusai a 11-12. sz.-ra keltezhetők. 2 db kismé-