Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)
HELY- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Dudás L.: A csongrádi Szent Józsefről elnevezett plébániatemplom szertartásainak rendje és szokásai 1936-1939 között
DUDÁS LAJOS A csongrádi Szent Józsefről elnevezett plébániatemplom szertartásainak rendje és szokásai 1936-1939 között Máté evangéliumának egy mondata szerepel a csongrádi ferences rend, ferences ház életének, munkájának fő feladatáról most ismertetésre kerülő, istentiszteleti rendről és szokásokról szóló könyv elején. „Vestri... capilli capitis omnes numerati sunt." (Matt. 10.30.) „Nektek minden szál hajatokat számontartják." (Máté. 10.30.) Valóban munkájuk, feladatuk minden mozzanatát, minden szálát számontartották és lelkiismeretesen végezték. * * * A nyugat felé terjeszkedő Csongrád lakossága a 19. sz. végén egyre messzebb kerül a központban álló Nagyboldogasszony-templomtól. A lassan összeépülő, szétszórt munkástelepek szélén már a 19-20. sz. fordulóján üresen hagyták a templom és az iskola helyét. Az állami iskola hamarosan felépült, de egy új templom létesítése már nehezebben ment. A 20. század első évtizedében a gróf Károlyi család nagy alapítvánnyal kívánta segíteni egy templom, egy apácák által vezetett elemi iskola és egy szociális otthon felépítését. A közbejött háború és az infláció az alapítvány értékét nagyon lecsökkentette. Ennek ellenére néhány lelkes lelkész és a csongrádi hívek az elkészült tervek alapján 1926-27-ben hozzákezdtek az építéshez, a templom és az iskola alapjainak lerakásához. Az iskola 1927 végére elkészült, a templomot 1930 nyarán szentelte fel Szent József tiszteletére Hanauer István váci püspök. A következő években kérték a ferences rend vezetőit, hogy szerzeteseik telepedjenek meg Csongrádon, számukra kolostort építenek, szervezzenek meg egy önálló plébániát. 1936-ban meg is érkeztek. A két plébánia között megosztották a város kül- és belterületét. A csongrádiak hamar megszerették a rend tagjait, akik 1949-ig, a szerzetesrendek megszűntéig végezték fáradhatatlanul lelkes munkájukat. A mellékelt könyv az ő hagyatékukból maradt meg. Bevezetőjében a szerző külön kiemeli, hogy a nép élő törvénye a kialakult szokás , ezek be nem tartása elidegenítheti a népet a templomból. Ez is bizonyítja, hogy mennyire együtt kívántak élni, dolgozni híveikkel. A továbbiakban a könyv szószerinti másolata következik.
