Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)

RÉGÉSZET - Szalontai Cs.: Beszámoló az M5 autópálya nyomvonalának előzetes feltárásáról

További különbség, az első és második feltárási szakasz között az, hogy 1993-1994-ben a mostaninál lényegesen kisebb intenzitással és kisebb létszámmal folyt a munka. Nem beszélhetünk egységes ásatási és dokumentálási szempontokról, és nem folyt restaurálás sem (az akkoriban feltárt leleteket csak manapság restaurálják). 1995-ben programunk a délvidéki háború következtében elhalasztódó beruházás miatt teljesen le is állt. Csak 1997 végén indult újra, ekkor azonban azzal a kívánsággal állt elő a beruházó, hogy 1999 tavaszáig be kell fejeznünk a feltárásokat. Ráadásul a feltárásokra kapott időt azért sem lehetett eltolni egy későbbi időpontra, mert a kormány a beruházó felé elkötelezte magát arra vonatkozóan, hogy 1999 tavaszára leletmentesített területtel biztosítja a munkálatok megkezdését. A szoros határidő a magyarországi múzeumi és autópálya építési gyakorlatban addig példa nélkül állt. A korábbi évek, évtizedek gyakorlata ugyanis az volt, hogy mind az Ml, mind az M3, mind az MO autópálya esetében a múzeumoknak minimálisan 2-3 év állt rendelkezésére, hogy elvégezze az előzetes leletmentéseket. Az autópálya feltárásával kapcsolatos tárgyalások kezdetekor azt kellett tapasztalnunk, hogy a beruházók, tervezők, kivitelezők szemében a régészet csak egy szükséges rossz, amely amellett, hogy sok pénzbe kerül, még esetenként akadályozhatja az útépítés munkálatait. Ezen érzetek minden valószínűség szerint abból adódtak, hogy a magyarországi autópálya-építések korábbi szakaszain olyan tapasztalatokat szereztek, amelyek meglehetősen negatív képet alakítottak ki nagyberuházások kapcsolódó előzetes leletmentésekről. Menet közben azonban - szerencsére - pozitív irányban változott a múzeumhoz való viszony, amit véleményünk szerint a programunk alapos és precíz végrehajtásának, és a mások által is tapasztalt odaadásunk váltott ki. A másik fontos tanulság, hogy sokkal könnyebb olyan mérnökökkel tárgyalni, akik tudják, hogy mi a régészet, akik a helyszínen látva rácsodálkoznak egy-egy lelet szépségére, akik izgatottan kérdezősködnek az ásatáson járva a látottakkal kapcsolatban. Ők azok, akik büszkén kalauzolják magas rangú külföldi vendégeiket a múzeumi tárlói között és büszkén mesélik és mutogatják hazánk műkincseit. Vagy az ásatás megtekintése után vallják be, hogy gyerekkorukban ők is régészek akartak lenni, és most már sajnálják, hogy nem sikerült álmaikat megvalósítani. Szerencsére egyre több az olyan partner a közlekedési tárca környezetében, akiben megvan a hajlam a múzeumokkal való sikeres együttműködésre. A megkötött szerződésünk értelmében a múzeum vállalta, hogy az előzetesen ismert 132 000 m

2-nyi terület régészeti leletmentését elvégzi. A mi munkánk szempontjából is lényeges az, hogy a feltárások előtt elvégezték a nyomvonal lőszer- és bombamentesítését is. Ez kimondottan a mi kérésünk