Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)

HELY- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Halmágyi P.: „Hatvan éve történt”. Lengyel katonák Magyarcsanádon 1939 őszén

Ezt a kb. négy katasztrális hold nagyságú területet a vámőrség egy öszszegben és azonnali fizetéssel a községtől közel tízezer pengőért megvásárolta, és a harmincas évek elejére felépítette a jelentős nagyságú főépületre, tiszti lakásokra, kocsiszínekre, műhelyekre, istállókra és még több egyéb kisebb épületekre tagozódó vámőr laktanyát. A trianoni béke előírásai a katonai korlátozások tekintetében az évek során fokozatosan hatályukat vesztették, s így már a valóságnak megfelelően, a határvadász őrs laktanyájaként funkcionált az épület. Ide érkezett meg 1939. október 6-án mintegy 80 társával együtt Zdzislaw Antoniewicz poznani újságíró. A fiatal lengyelt a háború kitörése előtti napon hívták be Lwowba. Motorjával együtt vonult be, és viszontagságos út után ezzel a jármüvei érkezett meg Magyarországra is. A Tatárhágónál lépett magyar földre, s Kőrösmezőn, Huszton, Beregszászon át érkezett meg a miskolci huszárlaktanyába. Innen néhány napos pihenés után indították útnak az addig összegyűlt, saját járművel (motorral vagy autóval) érkező katonákat Magyarcsanádra. Megérkezve a legelső éjszakát a nagy klubhelyiségben, ill. a kiürített istállókban elkészített hálóhelyeken töltötték. Másnap a személyi adatok felvétele, a táborrend kialakítása, az étkezések, sorakozók idejének meghatározása volt soron. A lengyel katonák tíz naponta kaptak zsoldot. A faluba csak kísérővel, vagy csoportosan mehettek ki. A tábor parancsnoka Mihály Sándor főhadnagy volt, aki már a harmadik napon szabad kijárást engedélyezett hősünknek a községbe. Jó emlékkel gondolt a lengyel katona Kérdő János szakaszvezetőre, aki az első alkalommal elkísérte és megismertette a falu legfontosabb intézményeivel. A postamesterné tudott németül, és ezután ő volt a kapocs a lengyel katona és a magyarcsanádiak között. Baloghi József vendéglős rádiójából szerezte Antoniewicz a legfrissebb híreket, és ezeket minden reggel ismertette a táborban katonatársaival. Rövidesen megindult a levelezés az otthon maradottakkal, s ezt a magyar állam díjmentesen feladható levelezőlapokkal segítette. A normalizálódó táboréletet a visszaemlékezések szerint a jó koszt, a hetenkénti fürdés, a vetett ágy, a tábor cipészmühely és mosoda jelentette. Vasárnaponként a lengyel katonák csoportosan vettek részt a szentmisén, vagy a csanádi, vagy az apátfalvi templomban. Október közepén a budapesti központból lengyel betűs írógép és egy láda lengyel könyv érkezett. Megindult a tábori újság szerkesztése. Ugyanebben az időben két magasabb rangú tiszt is érkezett Budapestről, és ezt követően Magyarcsanádról is megkezdődött az evakuáció. A Franciaországban megalakult lengyel hadseregbe önként jelentkezők négy-öt fős csoportokban éjjelenként elhagyták a tábort. Az országút egy előre megbeszélt helyén várta őket egy gépkocsi, mellyel Szegedre utaztak.