Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)

RÉGÉSZET - Türk A.: Szentes-Kaján, Temetőhalom régészeti lelőhely 2000. évi feltárása

A 3. szelvényben, az északi hajófal alapozási árkának kitermelése, majd átvágása (A-A metszet) alapján elmondhatjuk, hogy az alapárok keresztmetszete téglalap alakú, lent nem szűkül össze, alja egyenes. Az árok 1 m-re mélyül a jelenlegi felszín alá, legmagasabb pontjának jelentkezési szintjét 21 cm-rel a felszín alatt bontottuk ki. Az alap döngölt agyag nélkül készült, az alapozási árokban az altalajra helyezett kövekből, melyeket habarcs tartott össze. A habarcs az alapárok oldalain összefüggően, alján foltokban egyaránt megtalálható. Ez alapján valószínű, hogy helyben megoltott mészszel, ún. úsztatott habarcsos technikával készítették az alapot. Hasonló alapozással épült többek között a kaszaperi templom 11. századra keltezett első periódusa (BÁLINT 1938, 168-9.), a csabacsűdi templom 11-12. század fordulójára keltezett első periódusa (JANKOVICH 1989, 101.), Décse (SZATMÁRI 1996, 162.) és Csorvás (SZATMÁRI 1999, 98.) települések Árpád-kori templomainak hasonló korú, első építési periódusai. Az alapárokban a felső 50 cm-en humusszal, alatta sárga homokkal kevert betöltésben 90 %-ban különböző méretű és alakú mészkőtöredékeket és 10 %-ban téglatöredékeket találtunk, valamint habarcsdarabokat. Egész tégla az alapárok betöltéséből nem került elő, a töredékeken csak a szélességet: 135-150 mm-t, illetve a vastagságukat: 35-45 mm-t tudtuk mérni. Ezek a méretek megfelelnek a Dél-AIföldön a 11-12. században általánosnak tekinthető téglaméretnek (HORVÁTH 2000, 132.). A templom hajójának belsejére nyitott 7. szelvényben két beásás nyomát figyeltük meg. Az 1. objektumban egy lxl m-es felületen sárga színű, erősen tömörödött, 5-10 cm vastag, téglával kevert agyagréteget bontottunk ki. A 2. objektum földjéből bronz, illetve aranyozott bronz lemezke került elő, ez utóbbin furat nyoma is látható, vastagságuk alapján feltehetően könyv borítójának veretei lehettek. A falusi templomok, alaprajzuk alapján kidolgozott kronológiai rendszere szerint az általunk feltárt templom előzetesen a 11-12. sz-ra keltezhető (KOZÁK 1966, 47-63.). Az alapok kitermelése még akkor történhetett, mikor a falcsonkok a felszínen láthatók voltak, a pontos ráásásnál ugyanis így maradhattak meg az alapárok oldalfalai. Mivel a templom nyugati felében, a felszínen lévő magassági pont és az alá épített mesterséges kiemelkedés miatt a mezőgazdasági művelés kisebb intenzitású, ezért a templom alapjainak további bontása helyett, a templom déli oldalán lévő, erősen szántott bolygatott temető mentéséhez fogtunk. A temető A templom körüli temetőben a felszínen jelentkező, szántás által a tönkretett sírok száma becslés szerint több száz lehetett. Temetkezések kerültek elő a szentély északi, keleti és déli oldalán és legsűrűbben, több rétegben a