Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)

RÉGÉSZET - Türk A.: Szentes-Kaján, Temetőhalom régészeti lelőhely 2000. évi feltárása

1997 áprilisában a Szentes környékén folyó régészeti topográfiai munkálatok során a JATE Régészeti Tanszékének hallgatói a Temetöhalomnak nevezett helyen jellegzetes, pelyvás soványítású Árpád-kori téglákra, faragott mészkőtöredékekre és körülötte több tucat, a rendszeres mezőgazdasági munkák által megbolygatott és elpusztított sírra figyeltek fel. A lelőhelytől nyugatra fekvő szántóföldön egy 1200x700 m kiterjedésű területen nagy mennyiségű, főként Árpád-kori cserépbogrács töredékeket eredményező felszíni településnyomot lokalizáltak. 1997 őszén Tóth Tamás ornitológus, a cserebökényi tájvédelmi körzet munkatársa, gondosan faragott mészkőtöredéket hozott be a Temetőhalomról a szentesi múzeumba. A leletbejelentés nyomán Vörös Gabriellával tartott helyszíni szemle során megállapítottuk, hogy a mezőgazdasági munkák során egy középkori templomot és a körülötte lévő temető sírjait bolygatták meg, továbbá azt is, hogy a lelőhely azonos a régészhallgatók által korábban felfedezett lelőhellyel. Ezen előzmények nyomán kezdtük meg a leletmentö feltárást 2000. augusztus 15-én aNKÖM támogatásával. A négy hetes feltárás célja a leletmentés mellett az volt, hogy feltérképezzük a rombolás mértékét és az esetleges további szükséges munkák nagyságát. A templom A munkát 4x4 m-es szelvények kitűzésével kezdtük 20x16 m-es területen, melyből összesen 300 m

2-t tártunk fel. A háromszögelési pont körüli északi szelvények (3., 4.) kibontása során, a felső, szántással bolygatott réteg eltávolítása után, már az ásatás elején megtaláltuk az egykori templom északi hajófalának alapmaradványait. Az alapozási árokba visszatöltődött humuszos törmelék határozottan kirajzolta a templom alapozásának vonalát, mivel jól elkülönült a szántás által lepusztított, a humusz alatt magasan jelentkező, sárga színű altalajtól. A templomra nyitott szelvényekben (3., 4., 7., 8., 11., 12.) a templom keleti fele került feltárásra, melyek alapján a templomról előzetesen az alábbiak mondhatók el. A kelet-nyugati tájolású templom hossztengelye 15 fokkal tér el a keleti iránytól észak felé. Hossza kb. 13 m, szélessége kb. 10,5 m, külső méreteit tekintve. A négyzetes alaprajzú, 10,5x10,5 m külső méretű hajóhoz a keleti oldalon félköríves apszis járul, mely a diadalív alapozásának pilléres kiugrásával csatlakozik a hajó északi és déli falához. A hajó déli vallanak külső oldalán a beugrás a szentély külső faláig 0,6 m. A diadalív alapozása az északi oldalon 0,5 m-re nyúlik be a szentély belső falától. A szentély bejáratának becsült szélessége 1,8 m. Az eddig feltárt alapozási nyomok egyetlen épülethez tartoztak, megújításról vagy több periódusról egyelőre nem beszélhetünk. Mivel a pontos alaprajzot csak az alapárok kitermelése után rajzolhatjuk meg, a felsorolt méretadatok a további feltárások során még módosulhatnak.