Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)

NÉPRAJZ - Ifj. Lele J.: Vihar elleni harangozási szokások Zákányszéken

fájós lábúak ülhettek föl, de némelyek a kosztos batyut és a vizet is föltehették. A köves úton mentek. Nem „vágták le" a kanyarokat, nem mentek dűlőutakon, mert ott nehéz volt a járás a homokban. Inkább kerültek. Út menti kereszteknél megálltak egy kis időre: köszöntő imára, -énekre. A Városhoz közeli Papp István keresztnél megálltak, megigazították magukon a ruhát, kendőt, sokan faltak egy párat, kortyoltak a vízből - mások a borosüvegből - és máris mentek, hogy a reggel nyolcas misére beköszöntő énekkel vonulhassanak be az alsóvárosi templomba. így történt ez, amikor Petőfiszállásra, vagy más település búcsújára mentek. A közelebbi búcsúkra minden tanyaközpont, majd az abból kinőtt falu hívői maguk mentek a saját keresztjük alatt. Ilyenkor Makra Ferenc csak a zákányszékiekkel volt. „Anyukámtól hallottam - mondta Kissné Börcsök Rozália zákányszéki születésű asszony (sz.: 1955) -, hogy Feri bácsival mentek a domaszéki Tüdő köröszthöz is, ahun búcsúmise is volt. Ott Feri bácsi a fűre terítötte a zsebkendőjét. Rátett valamennyi pénzt és kérte a búcsúsokat, ők is tegyenek oda annyit, amennyit tudnak, és a pénzen megújíttatja a nagyon rossz állapotban lévő Tüdő Vince körösztöt. És mögcsináltatta." Az egykori Lengyelkápolna határában volt a Lengyel-högy, a Battancshögy, a Sebők-högy, a Jakab-högy, a Doma-högy, a Csontos-högy - említette Bozsó István, Szabó István és Gárgyán István. A már említett Szögihegy-beli harang és harangozó mellé most a Vas-högyben hajdan álló harangról és az ottani harangozó juttatásairól szólunk. Vas-högy harang Zákányszék alsón a Vass-högyben is volt szőlőhögybeli csőszház. Előtte akác oszlopokra zsindelytetőt szerkesztettek, amely alatt kis harangot húzott az itteni szőlősgazdák által választott Gyuris Imre. Ezt a harangot az itteni högygazdák vették, ők is állíttatták föl, mint ahogyan a mellette lévő keresztet is. Sajnos, sem a Makra Ferenc udvarán levőről, sem a Vass-högyben lévő harangról írásos emlék nem maradt fönn. A Vasshögy-béli harangról ma már csak Horváth Józsefné Nógrádi Piroska (1921) bír adatokkal: „Ősszel, szüret után volt a csősz fogadás, úgy november végén. Összegyűrtek a gazdák a csőszház előtt, aztán kimondták, hogy mátul Gyuris Imre az itteni csősz. Nem volt semmi féle papiros, csak a kézfogás és a becsületszó. A csősznek nem lehetett se szőleje, se legelő jószága. Feleségivei lakott a szoba-konyhás, kamrás házban. Napjában háromszor is kerülnie kellett, főként szőlőéréskor éjjel is. Egy husángot vitt magával, kutyája nem volt neki. A gazdák maguk közt megegyeztek, ki mikor néz rá a csőszre, jól végzi-e a dolgát. Azok meg vigyáztak az állásukra és a becsületükre.