Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)

NÉPRAJZ - Ifj. Lele J.: Vihar elleni harangozási szokások Zákányszéken

A harangozás „Először is mondtam: Uram Jézus segíjj. Aztán elkezdtem, hogy az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek. De Ament-t nem mondtam. Itten nem köllött mondani. Aztán a fölleg felé fordulva is körösztöt vetöttem magamra és a föllegre is. Ahogy hozzáláttam a harangozásnak, elkezdtem a Miatyánkot, majd az Őrangyalát, majd pedig a Szentháromság olvasót. Mivel igencsak hosszút köllött harangozni, kötél húzigálás közben elmond­tam áztat, hogy Szent János, Szent Péter és Szent Pál apostolok, Illés pró­féta, Szent Mihály főangyal, lögyetök az Úr Jézus Krisztus előtt kegyes közbenjárók és szószolónk, hogy a mostan támadt égiháborúnak méltóztas­sék az Úr Jézus Krisztus parancsolni, hogy mögcsöndesöggyenek és elszéjelöggyék. 0 Szentlélek Úristen, ki pünkösd napján nagy zúgással, tüzes lánggal szállt alá, sem házban, sem erdőben, sem mezőben kárt nem tevéi, kérlek téged tartsd meg a te istenségednek jósága által a mi házainkat, mi magun­kat, jószágainkat, gabonáinkat, szőleinket, kertjeinket, mindennemű veté­seinket, hogy a káros zápor és kőesőtől, tűzesőtől, mennydörgéstől és há­borgó förgetegnek veszedelmétől szabadon, csöndesen és békességben szüntelenül mögmaradhassunk. Itten a felhő felé fordulva vetöttem rá mögén körösztöt és eztet mondtam: Oszlassa el az Atyaisten, Oszlassa el a Fiúisten, Oszlassa el a Szentlélök Úristen. Ezután a föllegöket kerekítve ezt mondom: Környéközzört mög az Atyaisten, Környéközzön mög a Fiúisten, Környéközzön mög a Szentlélök Úristen. Innen aztán nagyon gyorsan mon­dom: tíz, kilenc, nyóc, hét, hat, öt, négy, három, kettő, égy, semmi. Múlassa el az Úrjézus ezen ártalmatlan felhőket, hogy nekünk né árthasson, a mi Urunk Jézus Krisztus által. De Áment itt se szabadott mondani. Ha a föllegök nem akarnak elmönni, kezdőm újra elölről és addig mondom, amöddig a harangozás, mög az imám el nem űzi." Arra kérdésre, hogy a vihar elűzésére alkalmas imá(ka)t kitől tanulta, Makra Ferenc azt felelte: szüleitől. Makra Ferenc (1918-1987) özvegye Tóth Mária (sz. 1925.) ma is abban a tanyában él, amely mellett akácosok között áll a falábakon lévő, deszka és bádogtető alatti szép hangú harang. Nem volt nehéz megtalálni a tanyát. Csak így kerestük: az énekös Makra Ferencné (itten Zákányszéken Makra Ferkóné), és máris mondták, merre menjünk. Velem jött a szintén odavaló születésű Kissné Börcsök Rozália, aki szintén, mint Makráék - lánykorában a Szögihegyben lakott szüleivel és testvéreivel. „Az én uram mán gyerök korában is olyan gyönge, olyan betegös vót. A szüleivel együtt nagyon vallásosán éltek. Nem vótak gazdagok. Olyan kö­zepes szerű család vótak. Eztet a részt itten úgy hívták, hogy Szögihögy. Nem messze innen vót a Papphögy, benne egy csőszház. Az mellett vót az

Next

/
Oldalképek
Tartalom