Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)

NÉPRAJZ - Szűcs J.: A csongrádi múzeum néprajzi gyűjteménye II.

Ferenc tanító ebben az időben a múzeum megbízott vezetője volt. A Megjegyzés rovatból megtudjuk, hogy belvárosi ház bontásakor került elő. A belvárosi jelző valójában a történetileg Belsővárosnak nevezett, a Tisza kanyarulatában fekvő, régi városmagot jelenti. A bejegyzésekből nem derül ki, hogy melyik ház bontásakor találták. Nagyon kicsi a valószínűsége, hogy ez napjainkban kinyomozható lenne, de így is értékes ez a feliratos deszkalap. Szintén egyedi darab az 1975-ös Honismereti Diáktábor tagjai által Felföldi László és Juhász János néprajzkutatók vezetésével a csongrádi tanyavilágban gyűjtött faszobor (leltári száma: 75.2.64.). A leltárkönyvi bejegyzés szerint a tárgy megjelölése: szobor: Madonna gyermekkel. Anyag és technika: faragott, festett fa. Méretek: magassága: 40,5 cm. A tárgy állapota: a gyermekalak keze, lába letörött, a szobor szúrágott. A maga nemében eddig egyetlen Csongrád körzetéből. Konzerválva kunmadonnaként a szegedi állandó kiállításba került. További egyedi tárgyként tarthatjuk számon Pintér János (sz. 1921.) pék asztalos apja készítette bölcsőjét (leltári száma: 85.20.1.). Az alföldi, paraszti, népi használatú bölcsőktől eltérő, gótikus elemeket is őrző bölcsőforma. Gyermekeinek készítette, 8 gyermekét ringatták benne. Sajnos az asztalos apa korán elhalt, emiatt más iparos készítményét már nem gyűjthettem. Szépen megőrzött állapotában került a múzeumba. Egyszerre a tárgytípus különleges, ritka darabja (Varga Gyula Debrecen környékén is talált ilyet, de nem tudta így adatolni), ugyanakkor a helyi, igényesebb kézművesipar, nevezetesen az asztalosság terméke. Szintén 1985-ben sikerült megvásárolni egy, és addig egyetlen hajóscsizmát egy tiszai hajós, vagyis a tárgy tulajdonosának családjából, nevezetesen a feleségtől. (A csizma leltári száma: 85. 24. 2. 1-2., használója Blázsik György volt.) Csongrádra, mint vízparti városra, jellemző foglalkozás viseleti darabjaként már csak ezt az egyet lehetett begyűjteni az adott időpontban. Ugyanis az idős házaspár házát a népi müemlékegyüttes részeként megvette a tanács, és át is alakította a későbbi használatnak megfelelően vendégháznak. A család a házat a felújítás előtt kitakarította, ekkor szabadulhattak meg a víziélethez kötődő foglalkozás tárgyaitól, viseleti darabjaitól. Egy-két tárgy ritkasága, utolsóként begyűjthetősége miatt értékes tárgy a múzeum számára. Ilyennek tartom például a vízpadot és a csepegtetőt. A két összetartozó tárgyat Góg Mihálytól, apai nagyapja hagyatékából kapta a múzeum. A vízpadot G. M. szőlőbeli gunyhójából kértem el az akkor berendezett Gyökér utcai ház pitvarának berendezéséhez. A szabadkéményes konyha használatához kötött bútordarabból ez az egyetlen van a múzeum gyűjteményében. A csepegtetőről vagy vízülepítőről (leltári száma: 85. 34.