Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)

NÉPRAJZ - Szűcs J.: A csongrádi múzeum néprajzi gyűjteménye II.

Nagy Miklósné édesanyja, Tösmagi Imre lánya hozományát jelentős szobabútor darabjait asztalosnál rendelte. Az anya ötgyermekes törpebirto­kos lányaként - kortársaihoz hasonlóan - bolgárkertészeknél napszámos­ként dolgozott. A bútort béréből és apja segítségével vásárolta meg. A bú­tort két részletben készítették el. Ennek tényét a bútordarabokon a sárgának két különböző árnyalata jelzi. (Az egyik ágy, illetve a másik ágy a szek­rénnyel, etazserrel, más néven tornyos kaszlival különböző árnyalatú. A teljes szobabútorhoz még székek és asztal is tartozott. Leltári számuk: 88. 21. 2-3., 97. 105. 1-5.) Az első világháború után, a húszas évek közepén, éppen a korona romlásakor, a korona és a pengő váltásakor az ilyen rende­lés és vásárlás gyakori lehetett. Sajnos az egyébként igényes, szép, polgárias ízlésű bútordarabok készítőjének, az asztalosnak a nevét adatközlőm már nem tudta megmondani. (A két ágy készíttetését az a húszas évek végére kialakult vélemény indokolta, hogy csak a szegények visznek egy ágyat hozományként a házasságba. Később majd látni fogjuk, hogy egy nemze­dékkel korábban ez még általánosabb szokás lehetett.) A múzeumba került berendezések ürügyén a ház történetéről is essék szó néhány mondatban! Jarabek János az ún. Bárdos-telepen osztott telkek­ből vásárolt egyet 1928-ban. A kezdetben két helyiségből álló ház két év múlva, első gyermekük születése után, 1930-ban épült fel. A ház utcafront­jára épült szobába helyezték el a feleség előbbiekben bemutatott bútorait. A szőlészet és a borászat eszközei is kerültek be a Tösmagi-Jarabek családból. Nagy Miklósné anyai nagyapja, Tösmagi Imre néhány hold szántó mellett körülbelül másfél hold szőlőt birtokolt, ebből öt gyermeké­nek, köztük Nagy Miklósné anyjának is 450 négyszögöl jutott. Egyik testvé­re örökségét megvásárolva 900 négyszögöl szőlő tulajdonosai lettek. A mindenben igényes és könnyen, szívesen tanuló apa a szőlőt is szépen mű­velte. Ezt a begyűjtött tárgyak állapota is tükrözte. Az apa kicsiny könyvtára köteteinek többsége az Olcsó Könyvtár soro­zataként jelent meg. A könyvek A vásárlások és ajándékok leltárkönyvébe 1988-ban 513-tól 538-ig tartó leltári számon szerepelnek. (A fiatalabbaknak magyarázatul: a sorozatban az 1950-es, 1960-as években a magyar világiro­dalom - a kor értelmezése szerint - klasszikusai jelentek meg, egyszerű kivitelben, puha fedéllel, olcsó papírra nyomva, kis méretben, melyeket 3, 6 forintért árultak. Ebben az időben egy kilogramm kenyér 3 forint 60 fillérbe került, 10 dekagramm vajat 6 forint 60 fillérért árultak a népboltban.) A könyvek kétszeresen kordokumentumok. Egyszer a könyvkiadásé, másod­szor egy a nemcsak a munkájában, a gyakorlati életben igényes, hanem nyugdíjasként a szépirodalomban is tájékozódni akaró kubikos, bandagazda olvasottságának bizonyítéka. (Néhány irodalomtörténeti munka érettségizett lánya érdeklődését tükrözheti.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom