Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)

NÉPRAJZ - Szűcs J.: A csongrádi múzeum néprajzi gyűjteménye II.

Nagy Miklósné édesanyja, Tösmagi Imre lánya hozományát jelentős szobabútor darabjait asztalosnál rendelte. Az anya ötgyermekes törpebirtokos lányaként - kortársaihoz hasonlóan - bolgárkertészeknél napszámosként dolgozott. A bútort béréből és apja segítségével vásárolta meg. A bútort két részletben készítették el. Ennek tényét a bútordarabokon a sárgának két különböző árnyalata jelzi. (Az egyik ágy, illetve a másik ágy a szekrénnyel, etazserrel, más néven tornyos kaszlival különböző árnyalatú. A teljes szobabútorhoz még székek és asztal is tartozott. Leltári számuk: 88. 21. 2-3., 97. 105. 1-5.) Az első világháború után, a húszas évek közepén, éppen a korona romlásakor, a korona és a pengő váltásakor az ilyen rendelés és vásárlás gyakori lehetett. Sajnos az egyébként igényes, szép, polgárias ízlésű bútordarabok készítőjének, az asztalosnak a nevét adatközlőm már nem tudta megmondani. (A két ágy készíttetését az a húszas évek végére kialakult vélemény indokolta, hogy csak a szegények visznek egy ágyat hozományként a házasságba. Később majd látni fogjuk, hogy egy nemzedékkel korábban ez még általánosabb szokás lehetett.) A múzeumba került berendezések ürügyén a ház történetéről is essék szó néhány mondatban! Jarabek János az ún. Bárdos-telepen osztott telkekből vásárolt egyet 1928-ban. A kezdetben két helyiségből álló ház két év múlva, első gyermekük születése után, 1930-ban épült fel. A ház utcafrontjára épült szobába helyezték el a feleség előbbiekben bemutatott bútorait. A szőlészet és a borászat eszközei is kerültek be a Tösmagi-Jarabek családból. Nagy Miklósné anyai nagyapja, Tösmagi Imre néhány hold szántó mellett körülbelül másfél hold szőlőt birtokolt, ebből öt gyermekének, köztük Nagy Miklósné anyjának is 450 négyszögöl jutott. Egyik testvére örökségét megvásárolva 900 négyszögöl szőlő tulajdonosai lettek. A mindenben igényes és könnyen, szívesen tanuló apa a szőlőt is szépen művelte. Ezt a begyűjtött tárgyak állapota is tükrözte. Az apa kicsiny könyvtára köteteinek többsége az Olcsó Könyvtár sorozataként jelent meg. A könyvek A vásárlások és ajándékok leltárkönyvébe 1988-ban 513-tól 538-ig tartó leltári számon szerepelnek. (A fiatalabbaknak magyarázatul: a sorozatban az 1950-es, 1960-as években a magyar világirodalom - a kor értelmezése szerint - klasszikusai jelentek meg, egyszerű kivitelben, puha fedéllel, olcsó papírra nyomva, kis méretben, melyeket 3, 6 forintért árultak. Ebben az időben egy kilogramm kenyér 3 forint 60 fillérbe került, 10 dekagramm vajat 6 forint 60 fillérért árultak a népboltban.) A könyvek kétszeresen kordokumentumok. Egyszer a könyvkiadásé, másodszor egy a nemcsak a munkájában, a gyakorlati életben igényes, hanem nyugdíjasként a szépirodalomban is tájékozódni akaró kubikos, bandagazda olvasottságának bizonyítéka. (Néhány irodalomtörténeti munka érettségizett lánya érdeklődését tükrözheti.)