Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)
HELY- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Rózsa Gábor: „Infanteriszt Josef Musa – 1905 Ötbeli öreg Szenvedő Harczos”, avagy egy szentesi Svejk feljegyzései a boldog békeidőkből (1905-1908)
jöttek rá, hogy az ilyesmi kikérdezhetetlenül bonyolult, és megakadtak benne (ahelyett, hogy szemtelenül és harsányan rögtönöznének), máris elkezdhettek csuklózni (fekvő- és guggoló támaszok, békaügetések és laktanyakerülő rohamok). Forrás-értékű szövegek ezek, mert bennük van az eleve bonyolult fogalmazás átka, a rárakódott bugyutaság szerencsétlensége, és a seregekben nem ritka bugris gőg. A néprajz határait súrolja, a szexuálpatológia területét is érinti a mindig másképpen kezdődő, de a végén mindig ugyanoda kilyukadó katonaálom, „Az ujjgyógyító leány" meséje (erősen tömörítve): (15-16. o.) „Volt egy szabadságos katona, és elment vándorolni. El volt nagyon fáradva. Eccer bemegy egy házba, és kér szállást. Mint katonaviselt embernek, attak neki még hozzá való vacsorát is. No és el volt fáradva a szabadságos katona. Már arról kellett gondoskodni, hogy hová feküggyón,... de hát máshova nem tutták, mint a kis szobába. Attak neki egy ágyat. Később a baka felébredt, és lefekütt egy másik ágyra a lány mellé. No és asztán egy kis idő múlva a baka elkezdett jajgatni. Azonban felébred a lány, és kérdi tőle, mi a baja katona bácsi? - Jaj, édes kicsim, fáj az ujjam! Erre a lány ászt monta: - Majd behívom az édesanyámat! - Majd ád az neki olyan orvosságot! - Nem kell, édes kicsim, hiszen asztat meggyógyíttya maga is! Mongya a leány, hogy mutassa meg! Mongya a baka: - feküdjön le édes kicsim, mert máskor is gyógyították az ujjam. Avval a lány lefekütt, és a szabadságos katona szétvette a lábát, és elkezdi befelé nyomni a fájós ujját -, a'mi nem volt más, mint a fasza. És azután a lánynak tetszett nagyon. No és mikor a baka már elkezdett köpködni, akkor a lány kérdi tőle: - Fáj-e még nagyon katona bácsi ? - Nem fáj mán édes kicsim, csak egy kicsit. így azután a baka megköszönte a kvártélyt Avval a baka elment... Eccer a lánynak az annya jön a tanyáról. És a lány elkezdett jajgatni, hogy fáj az ujja. Mongya az annya: - dugd a seggedbe, ott majd meggyógyul! Mongya a lány: - bizony édes anyám, úgy gyógyítottam én is a szegény katonának a fájós ujját ! így találták meg, hogy a baka megbaszta a lányt. " Musa József 1907. A kerek kis történetnek több variánsa ismeretes a szelíd betyártól kezdve a marcona pásztorlegényig, és a tudatlan, bugyuta lánytól a ravasz némberig - ki hogy kedveli. Ez a tanmese kiváltképpen a zárt közösségekben terjedt. A napló pedig alkalmas volt Musa Józsefnak arra, hogy a gyalogsági harcászati ismeretekkel vegyesen meg-megörökítsen egyet-egyet belőle. A gyalogsági menetek, úgy mint az utazási („Reisen Marsh"), az ütközeti (Gefecht M.) és az erőltetett („Gevalt M.") menetek tűzkészségét illetően megemlíttetik az 1895 mintájú - akkor a legmodernebb - ismétlő puska